Arte legis, avagy a törvény rendje szerint. A latin kifejezés egyszerre utal a világ és az ember alkotta rendre, ugyanakkor a művészet szabályait is jelölheti. Kadosa Kiss valamennyi alkotása e szabályokhoz igazodva készül.
A művészet szigorú, ősi rendjéhez ragaszkodó alkotó nagy alázattal és fegyelemmel dolgozik, akár a számára legkorábbtól fogva ismerős, sokszorosító eljárással készülő grafikai alkotásokon dolgozik – rézkarcot, rézmetszetet vagy litográfiát készít –, akár festményt, szobrot, hangszert, vagy technikai csodaszámba menő használati tárgyakat alkot.
Mindig a művészet szabályainak engedelmeskedve, mégis azokat szabadon kezelve dolgozik.
A különféle műfajokban készült alkotásokban közös az örök emberi értékek, a belső, lelki folyamatok megragadása és ábrázolása. Valamennyi művében az élet folytonos megújulását és változatosságát érhetjük tetten. Az életszeretet, a bármely nehézségen való felülemelkedés vágya és a szüntelenül életigenlő dac valamiként minden művében megjelenik.
A folyamatos kísérletezési kedv egész munkásságát végigkíséri, a főiskolai sokszorosító grafika szakválasztástól kezdve a napjainkban megnyilvánuló műfaji sokféleségig. A legősibb grafikai technikák, amelyeknek elkészítési módja évszázadok óta nem változott, megadják számára azt a bizonyosságot, amelyhez mindig vissza lehet térni. A későbbiekben megismert technikákkal készült olajfestmények, fatáblákra készült gouache-ok, akvarellek, illusztrációk és story-boardok, a papíralapú fejszobrok, kinetikus szobrok, a hangszerek, a sakkasztal és a hozzá tartozó sakkfigurák, illetve más tárgyak ugyanígy, a művészet rendjéhez igazodva mondanak el mindig valami lényegeset a világmindenség titkairól.
Vajon mi az a felsőbb erő, ami Kadosa Kiss művészeti kalandozásait a grafikából kiindulva nem csupán a festészet és a szobrászat irányába tereli, hanem hangszerek és művészi igényű használati tárgyak készítésére is ösztönzi? Honnan ered az az örökké megújulni képes belső tűz, amely szinte kikényszeríti a művészből, hogy ilyen sokféle műfajban alkosson?
Kadosa Kiss kezdettől fogva tudja, hogy egyedül a művészet képes felülemelkedni az ember alkotta (látszólagos) rendből kiolvasható rendezetlenségen. Mindig a művészet az, ami képes valamelyest jobbá tenni mindazt, amit a sors kiszámíthatatlan erői és az emberek pusztító tevékenysége együttesen végez. Talán emiatt fordul mindig a művészet lekülönbözőbb ágai felé, ezért alkot mindig valami újat, valami mást, az anyag és gondolatiság új irányait kutatva. Minden munkájával a belső lelki békét és a csendet keresi. Azt a csendet, amelyet egy saját maga készítette cselló, egy automata zongorázó szobor, vagy egy számára fontos művészelődöt jelképező táncmesterhegedű hangjai képesek megeleveníteni. Sokszor úgy tűnik, hogy a belső csendben a hosszú ideig készülő művek valamelyest képesek lelassítani az időt. Azt az értékes időt, ami felgyorsult világunkban oly ritkán adatik meg, és ami mindig az elmélyült alkotással válik igazán becsessé.
A Műcsarnok#Box három termében látható kiállításnak három sarokpontja van, amelyekhez akár a művész egyes korszakait is társíthatjuk. Az első sarokpont egy reneszánsz kori festmény parafrázisa, míg a harmadik a legmodernebb űrtechnológiát jeleníti meg. Így a sarokpontokként feltűnő alkotások szimbolikusan is a művészet különböző időszakaiból villantanak fel valamit, a régmúlttól egészen a lehetséges jövőig. A művek nem csupán Kadosa Kiss pályájáról rajzolnak fel egyfajta keresztmetszetet, hanem a művészet időben való változásáról is. A három sarokpont Leonardo A Háromkirályok imádása című festményének parafrázisa, a Cselló, valamint a Nimbuszbike ’007 elnevezésű, saját gyártású karbonszálas bicikli. A két objekt és a fatáblára festett gouache kép tehát időbeliségükben is rendszerezik a tárlatot.
