Felkérték, hogy jövőre indítson színészosztályt, de megfogadta, hogy be sem teszi a lábát a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, amíg a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium lesöpri az asztalról a hallgatók és a tanárok kéréseit. Bodó Viktor a hétfői tüntetésen fel is szólalt, mert túl régóta nem tette meg. Most a 24.hu-nak adott interjút.
– Azt mondta, csak az SZFE ügyéről akar beszélni, hogy semmi ne terelje el erről a témáról a figyelmet. Milyen tétjét látja az önéhez hasonló megszólalásoknak?
– Nehéz megítélni, melyik megszólalás hova talál be, mit tud elindítani. Nem azt mérlegeltem, milyen hatása lehet annak, amit mondok. Az a fontos, hogy én végre ki tudjam fejezni magam, és éljek a hallgatók felkérésével, ami borzasztóan megtisztelő. Az ellenállás első pillanatában el tudtam mondani, amit gondolok, nyilvánosan, nem csak magánbeszélgetésekben. Én ezt eddig nem tettem meg, amit sajnálok. Sok évvel ezelőtt meg kellett volna szólalni. De ebbe a generációmnak bele kell tanulnia: néhány kivétellel, mint Schilling Árpád, nem tanultuk meg nyilvánosan képviselni a véleményünket. Ehhez kockázatot kell vállalni, és azt kell gondolni, hogy elég. Minden megszólalás számít, minden gesztus, ami szolidaritást fejez ki. Nem kell eltűrni az egyre súlyosabb eseményeket, amik az országban zajlanak.
