Elhunyt Bodóczky István képzőművész

77 éves korában elhunyt Bodóczky István képzőművész, egyetemi tanár, aki alkotói munkája mellett művészgenerációk kinevelésében volt meghatározó, adta hírül az artportal.

Bodóczky István 1943-ban született Szolnokon. 1970-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, ahol mesterei Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. Alkotói munkája mellett életének integráns része volt a pedagógia. Vizuális nevelésről írt könyveket, 1974-től a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művésztanára, 1993-tól a Magyar Iparművészeti Főiskola Tanárképző Tanszék tanára, később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) címzetes egyetemi tanára, a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) doktori iskolájának témavezetője. A világ számos országában állított ki, tanított és tartott workshopokat. „Az évek során egyre inkább tudatosult bennem, hogy a tanítás is szerves része művészeti tevékenységemnek” – írta utolsó kiállításához fűzött rövid önéletrajzában.

Bodóczky István így fogalmazott önmagáról: „Önálló művészpályám kezdetétől fogva foglalkoztattak a térbeli alkotások is. Az első köztéri munkám egy helyspecifikus térbeli konstrukció volt. 1979-ben kaptam felkérést arra az utca felett felfüggesztett, alumínium vázra feszített textil térplasztikára, ami a Bartók 32 Galéria előtt évekig látható volt. Az évek során számos egyéni és csoportos kiállításon vettem részt festményekkel és térmunkákkal egyaránt. Köztéri munkáim között szintén találhatók festmények és térbeli alkotások is. Végül ez a kettősség feloldódott, amikor mindkét területen efemer anyagokkal kezdtem dolgozni – festményekhez és térkonstrukciókhoz egyaránt egyre gyakrabban használtam a bambuszt és a papírt. 1989-ben Budapesten a Francia Intézetben a Lucidum intervallum című kiállításomon már olyan szabadkörvonalas képeket állítottam ki, amelyeket papírra festettem és levékonyított bambuszhasítékokból kötözött vázra feszítettem. Ezután a térbeli munkáim között is egyre gyakoribbak lettek a hasonló technikával készült térfestmények”.

Utolsó kiállításához fűzött személyes kommentárja: „A kiállítás címe unokáim egyik vidám játékából származik. Ebben a játékban a halál nem elborzasztó vég, inkább csupán átlépés egy másik dimenzióba, láthatatlanná válás tettetése, eltávolodás.”