A Capa-nagydíjat minden évben olyan, a fotográfia bármely ágában dolgozó alkotó kaphatja, aki szakmailag megalapozott múlttal rendelkezik és korábban kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot. A Capa Központ az ösztöndíjak és e díj odaítélésével is hangsúlyozni szeretné elkötelezettségét a társadalmat gazdagító kreatív művek elkészülése mellett.
A Capa-nagydíj 2020 nyertese, Neogrády-Kiss Barnabás Kettős kötés című munkájában személyes élményét, kamaszkori agydaganat-műtétje miatt aszimmetrikussá vált látását dolgozza fel. A díjhoz kapcsolódó kiállítás november 29-ig tekinthető meg a Capa Központ – Project Roomban.
Neogrády-Kiss Barnabás: Kettős kötés
„Látásom leírhatatlan, megjeleníthetetlen. Csak az tudja, érti, aki átéli. Amire mutatok, az feleződik, ha a felére nézek, akkor az feleződik, ha a felének a felére nézek, akkor az feleződik, ha a felének a felének a felére nézek, akkor meg az feleződik. Megpróbáltam tanulmányként felfogni a fotózást, de rá kellett döbbenjek, ezt a sorozatot nem a látásom illusztrációjaként szeretném bemutatni. Egy kicsit mélyebbre akartam menni, hogy ez mivel is jár, milyen gondolatok, kapcsolódások jönnek létre a fejemben. Megpróbáltam leegyszerűsíteni ezt az egészen komplex dolgot: a képek közötti kommunikációt, mint mikor egy jelenetből kiszűrjük azokat a dolgokat, amik számunkra érdekesek, és abból viszünk tovább gondolatokat. Élmények, észlelések, értelmezések, félgondolatok, fél képek, a fejben összeálló egészek. Te a kerek „O” alakú neonzöld úszógumit látod, én a „C” alakú fél neonzöld úszógumit. E kettőt továbbgondolva teljesen máshová lyukadunk ki, én egy „C” betűhöz, te egy „O” betűhöz, te az UFO-hoz, én meg egy bumeránghoz.
Kocsiban ülök az anyósülésen. A sofőr:
– Akkor te mit látsz ebből a plakátból?
– Milyen plakátból?
Az én világomban az a plakát akkor nem létezett. Ezáltal az jutott eszembe, hogy minden, amit nem látunk, ugyanúgy hozzátesz az életünkhöz. Érdekel bárkit is, hogy mi lehet a hegy mögött, a kéz mögött, a víz alatt, a hátunk mögött? Egyszerre látni mindent, ami előttem van, az már csak egy emlék. Így a tér, amit látok, csak a fejemben egy-egy időeltolódással, mozaikként összerakott kép. Képekben emlékezik mindenki? Egészként emlékezem?
A második műtét után fekszem anyumék franciaágyán és nézem a tévét. Megy a film, benne egy jelenet, ahol két szereplő sétál és beszélget, snitt, és csak egy emberarcot látok közelről, figyel, de azt hallom, hogy mond valamit, mesél. Mi az isten ez a film, pont azt mutatják, aki nem beszél? Miért beszél, ha nincs a képen? Fáradtan az ajtófélfára néztem, az jobbra volt a tévétől, és akkor a bal perifériában észleltem, hogy a filmben két ember beszélget, majd visszanéztem a filmre, és megint csak egy embert láttam. Mi a fasz? Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam.”
Neogrády-Kiss Barnabás 2012 és 2015 között elvégezte a fotográfia alapképzést a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán, majd 2017-ben mesterdiplomát kapott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. 2014-ben egy csoportos kiállítás keretében elnyerte a pozsonyi kortárs fotográfiai OFF_Festival ON_AWARD fődíját. 2015-ben a Capa Központban megrendezett Budapest Portfolio Review-n The Most Talented Young Artist díjban részesült. 2013 óta tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, 2016 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek. 2014-ben és 2018-ban a Faur Zsófi Galériában, 2019-ben a Lollipop Factoryban volt egyéni kiállítása. 2020-ben elnyerte a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat.
2010 óta foglalkozik fotográfiai workshopokkal, táborokkal, 2017 óta oktat felnőtteket művészeti iskolában. Könyvei számos photobook fesztiválon (London, Berlin, Stockholm, Bécs) jártak.
2008-as, második agyműtéte után újból kellett tanulnia az alapfunkciókat: beszéd, járás, kézmozgás, látás. Önreflexív munkáiban testi és lelki adottságait, saját betegségét, agyműtéteit és az azokkal kapcsolatos személyes traumáját vizsgálja változatos nézőpontokból és jeleníti meg a fotográfia eszközével.
A sorozatot ide kattintva nézhetik meg.
