87 éves korában elhunyt Bitó László, aki a glaukóma kezelésében áttörést jelentő gyógyszer kifejlesztése mellett íróként is jelentős életművet hagyott hátra – olvasható a hvg.hu-n.
Bitó László 1934. szeptember 7-én született budapesti tisztviselők gyermekeként. Családi háttere miatt az 1950-es években kitelepített, majd munkaszolgálatos volt a komlói bányában. Az 1956-os forradalom egyik helyi vezetőjeként fogságba esik, szökése után az Egyesült Államokba menekül, ahol egy tanulmányi versenyen ösztöndíjat szerez a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után sikeres orvoskutatói karriert épít.
Tudományos munkássága szinte kizárólag a Columbia Egyetemhez kötődik New Yorkban, ahol az akadémiai ranglétrát végigjárva professor emeritus volt. Orvoskutatóként a szem öregedését és változását kutatta, és jelentős eredményeket ért el a zöld hályog kialakulása, megértése és kezelése terén. Orvoskutatóként 145 publikációja és 3 kötete jelent meg. Az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal díjjal tüntette ki 2004-ben a magyar köztársasági elnök.
Az 1990-es években hazatelepült Budapestre, és visszavonult a tudományos kutatástól, onnantól kezdve elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytatott. Első két kötete 1956-os élményeit dolgozza fel. Első jelentős sikere az Ábrahám és Izsák című bibliai regény, amelyet több nyelvre lefordítottak, illetve Budapesten színpadra is állítottak. Az Izsák tanítása és a Názáreti Izsák a mű továbbgondolásaként született.
Bitó Lászlónak rendszeresen jelentek meg rövidebb közéleti írásai a magyarországi sajtóban, ezeknek egy válogatása Nekünk kell megváltanunk magunkat címen jelent meg 2004-ben. A szerző orvoskutatói múltja okán szenvedélyes résztvevője az eutanázia vitájának, ennek szentelte Boldogabb élet – jó halál című kötetét, amely magyarul, oroszul, szlovákul és németül jelent meg.
