A világhírű Anatolij Vasziljev lesz szeptembertől a színházrendező szakos hallgatók osztályvezető mestere. A színházi rendezők egyik legnagyobb szaktekintélye a kortárs orosz színház megújítója, egyben a 20-21. század egyik legfontosabb színházi műhelyének megteremtője – olvasható az SZFE honlapján.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem közleményét változtatás nélkül idézzük:
„Anatolij Vasziljev nemcsak Oroszország, de a világ színházi életének is meghatározó alakja, akinek iskolateremtő rendezői, pedagógiai, színházelméleti munkássága több évtizedet ölel fel. Az általa rendezett különleges színházi előadások stílusa a 80-as évek sajátos realizmusától a 90-es évek teátrális kísérletein keresztül a 2000-es évekre a letisztult metafizikai színház, egyfajta kortárs misztériumszínházig ível.
Három nagyobb szakaszra osztható színházi pályája. Az első időszakban közvetlenül a színházi főiskola elvégzése után szabadúszóként dolgozott, rendezett több jelentős moszkvai színházban – ezt a korszakát a Sztanyiszlavszkij-féle pszichológiai realizmus sajátosan „Vasziljevi” hangvétele jellemezte. Később 1987-ben létrehozta a ,,Drámai Művészet Iskoláját”, mint saját stúdióját, amelyben egy újfajta színházi formanyelv megteremtése felé mozdult el, társulatának színészeivel együtt kísérletezve.
Későbbiekben legendássá váltak Pirandello feldolgozásai is, ebből születtek például a „Hat szerep keres egy szerzőt” vagy a „Ma este improvizálunk”. Számos jelentős nemzetközi díjat nyert előadásaival, hírneve hamarosan a legismertebb orosz rendezők közé emelte.
Pályafutásának harmadik szakaszában olyan kiemelkedő jelentőségű előadások születtek, mint a „Mozart és Salieri”, a Jeremiás siralmai vagy az Iliász. 2001-ben Moszkva egyik frekventált helyén impozáns színházat építettek részére. Ebben az időszakban már sokkal inkább a metafizikai irányultságú, mai misztériumszínház megnyilvánulási formái érdekelték.
Bízunk benne, hogy hallgatóink felejthetetlen élménnyel és tudással gazdagodnak a vele töltött időszak alatt, ellesve minél többet abból a titokból, mely a mestert oly egyedivé teszi.
Anatolij Alekszandrovics Vasziljev a Szovjetunióban született, a Rosztovi Állami Egyetem kémiai karán végzett. 1973-ban rendezői oklevelet szerzett az Állami Színművészeti Intézetben (GITIS), ahol először Igor Popov festőművésszel és jelenetíróval dolgozott együtt. Ez az együttműködés Vasziljev szakmai életének nagy részében folytatódott. Vasziljev 1988-ban elnyerte az orosz Sztaniszlavszkij Prémium díját, 1989-ben Franciaországból megkapta a Művészet és Irodalom Lovagrendjét, 1990-ben a Premio Europa Nuove Realtà Teatralit, az Európa Színházi Díjat Taorminában, Olaszországban. 1993-ban megkapta az Oroszország tiszteletbeli művésze díjat, majd 1995-ben a Stanislasky Alap prémiumának díjazottja a színházi pedagógia fejlesztésében nyújtott hozzájárulásáért. Igor Popovval együtt megkapta az Oroszország 1999. évi állami díját az irodalom és művészet területén a moszkvai színházi iskola létrehozásáért, valamint a 2001-es Nemzeti Prémium Triumph díjat. 2012 decemberében megkapta a rangos olasz UBU díjat, a Velencei Pedagógia-sziget projektje (2010–2012) miatt. 2016 márciusában Vasziljevet az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézete (ITI) felkérte, hogy a Színház Világnapja alkalmából fogalmazza meg gondolatait.”
