Fischer Ádám két év után tért vissza a Müpába, ahol a hagyományos január 1-jei koncerten Haydn A teremtés című oratóriumát vezényelte. A karmestert a Kultúra.hu kérdezte.
– Van Swieten szövege világunk megalkotásának történetéről szól, és a drámai bevezetés után csupa ujjongás, ahogy muzsika is. A helyzet nem mindennapi: majd két év telt el, az életünk sok szempontból teljesen megváltozott, és a pandémia még velünk van. Mit mond ma számunkra A teremtés?
– A Haydn-mű megvilágította számomra, hogy a jelen pillanatnak − mindennek, ami most van, ami most sikerül, ami jó − intenzívebben örüljünk. Nem azon kell siránkozni, hogy mi volt, és vajon hogyan lesz. Ajándéknak tekintem a pillanatot, és örülök neki. Örömmel tölt el, hogy koncertezhetünk. Korábban természetesnek vettük, hogy hangversenyekre, előadásokra járunk.
Nagyon sokszor vezényeltem A teremtést. Az a naiv öröm és rácsodálkozás, ami a mű révén jelenleg átjár, új fénytörésbe helyezte az előadást. Csodálatos, ahogy Haydn a zenéjében ötvözi az időskori bölcsességet és a gyerekkori kíváncsiságot. Ennél szebbet el sem képzelhetünk. Én most még mélyebben élem át A teremtést, mint korábban.
– Szövegben és zenében egyaránt plasztikus vonások rajzolják meg az ég, a vizek, a szárazföld, a növények, az állatok és az első emberpár megteremtésének képeit.
– A zene Giotto-freskójának szoktam nevezni A teremtést, épp a naivitása miatt. A szöveget egyébként vétek elválasztani a bibliai eredettől és a kortól, amelyben íródott. Volt, aki mostanában kifogásolta, hogy a harmadik részben a férfiprioritásról esik szó, és Éva törvénynek tekinti, hogy Ádámnak engedelmeskedjen. Operakarmester vagyok, mindig a zenéből indulok ki. A muzsika a két fiatal egymásra találását, a szerelem felfedezését, az őszinte szeretetet fejezi ki, nincs benne semmi nőellenes. Mindenesetre évkezdésnek A teremtés bevált; cáfolja a kétségeket, hogy január 1-jén eljönnek-e az emberek koncertre.
Régi vágyam volt, hogy a mű évenkénti megszólaltatásából legyen hagyomány. Felvetődött az ötlet, hogy néha-néha az Évszakokkal is kezdeni lehetne egy évet, és én túlságosan szeretem az Évszakokat ahhoz, hogy egy ilyen ötletre kapásból nemet mondjak. De konkrét formát ez még nem öltött, a Müpában továbbra is A teremtés az esztendő nyitánya. Az Évszakokból bármikor erőteljes előadásokat hozhatnánk létre. Haydn, ha nem is tudta, amellett érvel a zenével, hogy őrizzük meg a négy évszakot… Nehézséget jelent, hogy fél órával hosszabb, mint A teremtés. Eredetileg ugyanis négy estére képzelték el. Régen a Máté-passió is részletekben, virágvasárnap és nagypénteken ment.
