Húsz éve, 2002. március 27-én halt meg Billy Wilder Oscar-díjas amerikai rendező, aki elsőként nyerte el ugyanazon alkotásért a legjobb rendezés, a legjobb film és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. A szatirikus vígjáték mesterének nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Legénylakás, a Van aki forrón szereti, a Sabrina és az Irma, te édes.
Samuel Wilder 1906. június 22-én született az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a galíciai Sucha városkában, becenevét a vadnyugati hős Buffalo Billről kapta Amerikát is megjárt anyjától. A fiú természetesen számos westernfilmet nézett meg, de jeleskedett a sportban, a nyelvekben, az irodalomban és a zenében is.
Bécsben a jogi egyetemre iratkozott be, de jobban vonzotta az újságírás, már akkor félelmetes munkatempójára jellemző, hogy egy nap alatt olykor két-három hírességet is meginterjúvolt, tervezett beszélgetése Sigmund Freuddal sem az ő hibájából maradt el. Húszévesen Berlinbe költözött, ahol az UFA filmgyár számára tucatnyi némafilm forgatókönyvét írta meg. Keresetét gigolóként egészítette ki, törzsvendége volt annak a bohémtanyának, ahol az író Bertolt Brecht, Thomas Mann és a rendező Fritz Lang is sűrűn megfordult. A nácik hatalomra jutása után Párizsba távozott – példáját követni nem akaró családja az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el. A francia fővárosban rendezte első filmjét (Mauvaise graine), egy bűnügyi történetet.
Wilder 1934-ben, zsebében mindössze 11 dollárral érkezett Amerikába. Forgatókönyvíróként kezdte, és már 1939-ben Oscar-díjra jelölték a Greta Garbo főszereplésével készült Ninocska című filmért, emellett megkapta az amerikai állampolgárságot is. Első önálló filmjét, A csitrit 1942-ben rendezte, Ginger Rogers-szel a főszerepben. Pályája elején forgatott filmjeit nagy szenvedélyek, rejtélyes bűnesetek és gyilkos indulatok jellemezték. Az 1944-ben készült Gyilkos vagyok a film noir klasszikusa, az egy évvel későbbi Férfiszenvedélyt, amely egy alkoholista férfi szenvedéseit mutatja be, a cannes-i filmfesztivál nagydíjával, valamint négy Oscar-díjjal jutalmazták. 1950-ben az Alkony sugárút három Oscart nyert, az 1957-es A vád tanúja – amelynek főszerepét Marlene Dietrich játszotta – Hitchcock szelleme előtt tisztelgett.
Wilder a negyvenes évek végén talált rá igazi műfajára, a szatirikus vígjátékra. E műfajban legsikerültebb darabjai közé tartozik a Sabrina a bájos Audrey Hepburnnel és a Hétévi vágyakozás Marilyn Monroe-val. Utóbbiban látható az emlékezetes, és sokszor, sok szőke sztárral reprodukált jelenet, amikor egy New York-i utcán a metró szellőzőnyílása fölött álló Marilyn szoknyáját magasra fújja a szél. Wilder életművének csúcsa az 1959-es Van, aki forrón szereti: a filmet, amelyben Monroe oldalán két nőnek öltözött férfi, Jack Lemmon és Tony Curtis csetlik-botlik menekülés közben, az ezredfordulón minden idők legjobb filmvígjátékának választotta az amerikai filmipar színe-java.
Ezután szinte minden évre esett egy könnyed Wilder-darab: 1960-ban a Legénylakásért (főszerepben Jack Lemmonnal) a legjobb rendezés, a legjobb film és a legjobb forgatókönyv díját is megkapta, ezt követte 1961-ben a Molnár Ferenc nyomán forgatott Egy, kettő, három, majd 1962-ben az Irma, te édes, amely egy vonzó prostituált (Shirley MacLaine) kalandjait mesélte el. Az 1964-es Csókolj meg, tökfej című szatíra Kim Novak jutalomjátéka, a két évvel későbbi Sógorom a zugügyvéd a Walter Matthau-Jack Lemmon páros első közös filmje.
A rendező a hetvenes évektől már ritkábban állt a kamera mögé: a Szenzáció (1974) a húszas évek Chicagójába visz vissza Jack Lemonnal és Walter Matthauval (a vígjátékban nyújtotta első jelentősebb alakítását Susan Sarandon), a Fedorát (1978) német-francia koprodukcióban forgatta a filmcsinálás világáról. Utolsó filmje, a „legfeketébb komédia”, a Haver, haver 1981-ben készült, ismét a nagy nevettető Matthau-Lemmon párossal a főszerepben.
Billy Wilder 96 évesen halt meg 2002. március 27-én. Hosszú élete során hatszor kapta meg az Oscar-, háromszor a Golden Globe-díjat. 1986-ban az Amerikai Filmintézet életműdíját, 1988-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett „produceri” Oscar-emlékdíjat vehette át. 1990-ben a Kennedy Center díjával tüntették ki, számtalan elismerése között sorjázik az életművéért odaítélt európai filmdíj (1992), Bécs díszpolgárának választotta, Berlinben tiszteletbeli Arany Medve-díjjal ismerték el művészetét (1993). 1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát.
Wilder a világon az egyik legértékesebb modern művészeti gyűjtemény tulajdonosa volt. Arról is nevezetes volt, hogy amikor Amerikába érkezett, nagyjából száz szót ha tudott angolul, s akcentusa a következő hét évtizedben sem kopott le róla.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
