Douglas Adams angol író, a világ egyetlen öt kötetes trilógiája, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzője 1953. március 11-én született és 2001. május 11-én hunyt el.
- Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. – Galaxis útikalauz stopposoknak
- Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e. – Galaxis útikalauz stopposoknak
- – Az idő illúzió – jegyezte meg. – Az ebédidő kétszeresen az. – Galaxis útikalauz stopposoknak
-
Mihelyst tudjátok, hogy mi a kérdés, érteni fogjátok a választ is. – Galaxis útikalauz stopposoknak
- – Tudod – mondta Arthur –, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
– Miért, mit mondott?
– Nem tudom. Nem figyeltem. – Galaxis útikalauz stopposoknak - Elnézést a felfordulásért. Tudja, kreatív rendetlenség! – Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
- Az élet természetesen számos problémát vet fel. A legközismertebbek, hogy miért születünk a világra, miért halunk meg, miért szeretnénk a közbülső idő túlnyomó részét kvarcórák viselésével tölteni? – Galaxis útikalauz stopposoknak
- Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.
Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett. – Douglas Adams: Vendéglő a világ végén - Az Útikalauz tévedhetetlen. A valóság gyakran pontatlan. – Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
-
Könnyű azt hinni, hogy a dodó kipusztulásának következtében most már szomorúbbak és bölcsebbek is vagyunk, de sok bizonyíték azt mutatja, hogy mindössze szomorúbbak és jobban informáltabbak vagyunk. – Douglas Adams – Mark Carwardine: Utoljára látható
- A hotel boltjában két tűrhető könyv volt – mind a kettőt én írtam. – Douglas Adams: A kétség lazaca
- A boldogságkapacitásom beleférne egy gyufásdobozba, még a gyufákat sem kéne kivenni. – Galaxis útikalauz stopposoknak
- Leginkább az nyugtalanította, hogy az emberek folyton megkérdezték tőle, mitől olyan nyugtalan. – Galaxis útikalauz stopposoknak
- – … A tudománynak persze számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot, mint az igazságot.
– És legalább boldog?
– Nem. Itt omlik össze az egész elmélet.
– Kár – mondta Arthur együttérzően. – Pedig amúgy egész jó életstílusnak tűnt. – Galaxis útikalauz stopposoknak
Cambridge-ben született 1952-ben, anyja nővér, apja tanár, majd üzleti tanácsadó volt, a szülők válása után a gyerekek anyjukkal az essexi Brentwoodba költöztek. A kis Douglas az iskolában messze kiemelkedett a kortársai közül, egyrészt a szó konkrét értelmében (igazi nyakigláb fiúként már 12 évesen több mint 180 centi magas volt), másrészt pedig írói tehetsége miatt is. Noha kezdetben a szíve a természettudományok felé húzta, már tízévesen eldőlt, hogy inkább irodalmi téren van keresnivalója. Írásai eleinte az iskolai lapban jelentek meg, majd 1965-ben publikálta első novelláját az Eagle országos fiúmagazinban.
Egy jól sikerült esszéjének köszönhetően, amely a vallásos költészetet egészen sajátos kontextusban tárgyalta, párhuzamokat állítva a Beatles-től William Blake-ig, felvételt nyert a cambridge-i St. John’s College-ba. Itt működött a Cambridge Footlights klub, egy tanulókból álló, meghívásos drámakör, ahol számos híresség is „nevelkedett”, mint Emma Thompson, Hugh Laurie, Stephen Fry vagy Graham Chapman és John Cleese, a Monty Python csoport illusztris tagjai. Adams vágya volt, hogy ő is a kör tagja legyen, mint mondta, igazából John Cleese szeretett volna lenni, de időközben rájött, hogy azt az állást már betöltötték.
A színészkedéssel hamar fel is hagyott, helyette inkább az írásra koncentrált. 1974-ban lediplomázott, és nem sokkal később Graham Chapman felfigyelt sajátos humorára, és szárnyai alá vette. Együttműködésük eredményeként Adams több Monty Python-jelenetet írt, s néhányban ő is felbukkant. Eközben volt néhány rádiós munkája is, mint például a The Burkiss Way szkeccsek és a The News Huddlines. Ezekből azonban nehezen tudott megélni, ezért
kénytelen volt más munkákat is elvállalni: volt kórházi mindenes, istállóépítő, csirkeól-takarító, majd egy gazdag katari családnál biztonsági őr is.
Karrierje a hetvenes évek végén indult be igazán, ekkor találkozott a rádiós Simon Brett-tel, akivel közösen találták ki egy sci-fi paródia tervét, amelyet később folytatásokban le is adtak a rádióban. Ez lett a Galaxis útikalauz stopposoknak, amelyet Adams saját korábbi tapasztalatai ihlettek: még egyetemistaként stoppal bejárta Európát egészen Isztambulig, innen jött az ötlet a galaxis stopposainak nyújtandó segítségről.
1979 és 1992 között ötrészes trilógiát írt a Galaxisból, amely a rádiósorozathoz hasonlóan hatalmas sikert aratott, kultuszművé és számos szállóige forrásává vált, ilyen például a Mi az élet értelme? kérdésre adott válasz, hogy 42, illetve a jó tanács, miszerint Ne ess pánikba, és mindig legyen nálad a törölköződ! A könyv, amely egyfelől remek humorral megírt paródia, görbe tükröt is tart „majomtól eredő civilizációnknak”, amely „oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja”. A műből 1981-ben televíziós sorozat, 1984-ben számítógépes játék, 1993 és 1996 között képregény, 2005-ben pedig mozifilm is készült, ennek forgatókönyvírója és egyik producere maga Adams volt.
A Galaxis kötetei mellett hasonlóan nagy sikert aratott második sci-fi trilógiája is, a Dirk Gently-történetek (Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, A lélek hosszú, sötét teadélutánja, A kétség lazaca), amelynek első részéből tévésorozat is készült.
Adams, aki elkötelezett környezetvédő volt, és többször is járt Afrikában és Dél-Amerikában, hogy veszélyeztetett állatfajok megmentésében segédkezzen, az Utoljára látható című könyvére volt a legbüszkébb, amelyben Madagaszkár szigetének védett állatairól olvashatunk.
A vadvédelem és az írás mellett élénken érdeklődött a technológiai újítások iránt is. Már 1983-ban volt e-mail-címe, 1984-ben ő vásárolta Anglia első Macintosh-számítógépét, két évvel a Wikipedia indulása előtt létrehozta az első közösségi elven alapuló tudásbankot, és több számítógépes játék fejlesztésében is részt vett.
Adams 2001. május 11-én, 49 éves korában szívinfarktusban hunyt el a kaliforniai Santa Barbarában. A The Guardianben megjelent nekrológjában Richard Dawkins, a neves evolúcióbiológus „korunk egyik legszellemesebb emberének” nevezte az írót, akinek barátai, tisztelői minden év május 25-én megrendezik a törölközőnapot, amikor egész nap egy törölközőt cipelnek magukkal.
(Via MTVA)
