Életének 81. évében, március 15-én elhunyt Mesterházi Márton műfordító, szerkesztő, irodalomtörténész, dramaturg, egyetemi tanár – jelentette be a hírt fia, Mesterházi Gábor.
„Szombaton azt mondta, pörög a film, visszafelé. És hol tart, kérdeztem. Mindjárt megérkezem a jelenbe. Az utolsó szavakon még gondolkozom.” – idézte fel Facebook-bejegyzésében édesapja szavait, majd egy versével búcsúzott tőle:
Régi vers
Álmomban szívem meghasad,
Belőle bő malaszt fakad,
Körém gyűlnek szeretteim,
Kenyérrel falják jóízűn,
Imetten szívem munkagép,
Ha sajdul is, a burka ép.
S én megfúlok malasztomon,
Bár meg lehetne osztanom.
Mesterházi Márton 1941-ben született Budapesten. Az ELTE magyar, angol és francia szakán végzett, majd angol irodalomból szerzett kandidátusi fokozatot. 1964 és 2004 között a Magyar Rádióban dolgozott, hangjátékokat és színpadi adaptációkat írt angol, amerikai, ír, francia, jugoszláv, görög és számos magyar szerző műveiből. 1975 és 1984 között a Világszínház 135 adás során sok ősbemutató létrehozásában vett részt. A Nagyvilág folyóiratban 1970 óta jelentek meg recenziói, tanulmányai, fordításai. 1996 és 2003 között ír drámatörténetet tanított a Bölcsészkaron, 1997 és 2005 között műfordítói szemináriumot tartott a Debreceni Egyetemen – foglalta össze pályáját a Liget, amelynek szintén szerzője volt.
Arnold Toynbee, Ian McEwan, John Arden, Christopher Hampton, Arthur Kopit, Wole Soyinka, David Hare, Brian Friel, Tom Murphy, Sebastian Barry műveit fordította. Kutatási területe a modern dráma és az ír groteszk volt.
Szülei Mesterházi Lajos (1916–1979) író és Ditróy Zsófia voltak. 1962-ben házasságot kötött Pécsvári Ágnessel. Két gyermekük Mesterházi Mónika műfordító és Mesterházi Gábor szerkesztő, zenekritikus.
