Katharina Fritsch német és Cecilia Vicuna chilei művész vehetik át idén az 59. Velencei Biennálé Arany Oroszlán-életműdíját. A díjátadó ceremóniát az 59. Velencei Biennálé megnyitásának napján, április 23-án rendezik meg – jelentették be a szervezők március 8-i közleménye.
A Velencei Képzőművészeti Biennálét idén több halasztás után rendezik meg. A világjárvány miatt a Velencei Biennále vezetése 2020. májusáról 2021-re halasztotta a 17. Velencei Építészeti Biennálét. Ennek hatására az építészetivel felváltva megrendezett Képzőművészeti Biennále időpontja is módosult, 2022. április 23. és november 27. között várja a látogatókat.
„Fritsch hozzájárulása a kortárs művészethez, különösen a szobrászathoz, páratlan. Olyan figuratív műveket alkot, amelyek egyszerre hiperrealisztikusak és fantáziadúsak: tárgyak, állatok és emberek minden részletében hűen ábrázolt, de hátborzongató jelenésekké alakított másolatai. Fritsch gyakran megváltoztatja tárgyai méretarányát, összezsugorítja vagy hatalmasra nagyítja őket, és zavarba ejtő színnel vonja be őket: olyan érzés, mintha egy idegen civilizáció emlékműveit vagy egy különös poszthumán múzeumban kiállított műtárgyakat látnánk” – méltatta a 66 éves szobrászt Cecilia Alemani, a kiállítás kurátora a Biennálé honlapján.
A költő és festő Cecilia Vicuna életművét áttekintve Alemani felidézte, hogy a művész számos latin-amerikai író és költő antológiáit fordította és szerkesztette. Emellett aktivistaként régóta küzd az őslakosok jogaiért Latin-Amerikában és Chilében. A képzőművészet területén a festészettől a performanszon át az installációkig különböző műfajokban alkot. „Művészi nyelvezetének középpontjában az őslakos hagyományok és a nem nyugati ismeretelméletek iránti erős vonzalom áll” – írta a kurátor.
A Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában Keresztes Zsófia mutathatja be munkáját. A pavilon terét egyetlen egészként kezelő, építészet, szobrászat és iparművészet határán mozgó, jellegzetesen női nézőpontú installációja önmagunk megismerésével és az emberi kapcsolatokkal foglakozik és a képzelet tájain tesz belső utazást, melyhez többek között Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből merített inspirációt. Mozaikokkal borított különös, amorf szobrai egyéniek és látványosak; művészete személyes, friss, aktuális. Formavilága egyszerre idézi a szürrealizmust és a századforduló organikus építészetét, de a 21. század technikai megoldásaival dolgozik, és saját korának problémáit és életérzését jeleníti meg. Tervezett nagyszabású, látványos installációja kitűnően használja ki a velencei Magyar Pavilon adottságait. Személyében hosszú idő után újra női kiállító lesz a Magyar Pavilonban.
