1852. május 28-án született Ötvösön, és 1935. október 20-án hunyt el Budapesten Rákosi Szidi, aki színésznőként a komikai és a nagymama szerepkörben találta meg igazi hangját, de emellett saját színészképző iskolát is alapított.
Kremsner Szidónia néven született Kremsner János és Vogel Anna lányaként. Családnevüket 1867-ben édesapja változtatta Rákosira gyermekeivel együtt. Neveltetéséről bátyja, Rákosi Jenő gondoskodott, a soproni orsoliták zárdájába íratta be.
1867-ben a Molnár György Budai Népszínházában, Dóczy Lajos Utolsó prófétájának Rachel szerepében debütált. 1868. november 29-én ugyanott Berczik Árpád Fertály mágnások című vígjátékában Emma szerepét játszotta, és ekkor már a kritika is felfigyelt rá. A Nemzeti Színházban 1870. február 23-án volt próbafellépése a Tücsök Fanchon szerepében, ami után szerződtették is. Április 3-án társulati tagként mutatkozott be Rákosi Jenő Aesopusának Erotájaként. A színiakadémiát 1870-ben végezte el.
1872. július 21-én házasságot kötött Beöthy Zsolt egyetemi tanárral, ekkor megvált a színpadtól. A következő évben megszületett fia, Beöthy László, a későbbi színházigazgató, majd 1875-ben második gyermeke, Beöthy Zsigmond. 1877-ben elvált férjétől, és újra a Budai Népszínházhoz szerződött, ahol 1885-ig játszott.
Ezalatt néha a Nemzeti Színházban is fellépett (például 1885. április 22-én Scribe Női harc című vígjátékában), 1885. október 15-én pedig végleg visszaszerződött, Paulay Ede hívására. 1934-ig volt az intézmény tagja. Szerepelt magánszínházakban is, 1917-ben a Magyar Színház, 1920-ban a Vígszínházban.
1909. április 1-én a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki, 1911. július 14-én pedig érdemei elismeréséül I. Ferenc József király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1928 februárjában a Nemzeti Színház tiszteleti tagja lett, és 1929. április 13-án díszelőadás keretében ünnepelték meg tagságának ötvenedik, művészi pályájának hatvanadik évfordulóját. Ez alkalommal Magyarország kormányzója a Signum Laudisszal tüntette ki.
Pályája kezdetén hősnő- és naivaszerepeket játszott, de igazi hangját a komikai és a nagymama szerepkörben találta meg.
„Már abban az időben, mikor nagy színészek is szükségesnek látták felhasználni a színjátszás külsőségeit, a megjelenés, a hang hatását, a páthoszt, ő a beszéd egyszerű természetességében, a hang emberi voltában, a hangsúly finom árnyalásában látta a művészet főeszközeit. Utóbb már szinte eszközök nélkül játszott, tisztán a beszéd művészetével hozta ki az ábrázolandó jellemet. Az érzelmesség idegen volt tőle, az ész sugárzott ki játékából és ezért a legmagasabbra a bölcs, mindent megértő öregasszonyok szerepeiben jutott” – írta róla Schöpflin Aladár.
1892-től színészképző iskolát vezetett, melyben magyar színésznemzedékeket nevelt a színpad számára. A hallgatóinak létszáma fokozatosan növekedett, a későbbiekben nagyobb szerepet kapott az ének- és tánctudás fejlesztése, leginkább a zenés komédiákkal működő színházaknak adott új színészeket.
A színésznő haláláig fennálló tanodából olyan nagyságok kerültek ki, mint Jókainé Nagy Bella, Fedák Sári, Feleki Kamill, Komlóssy Emma, Makláry Zoltán, Gózon Gyula vagy Honthy Hanna.
1895. február 8-án kérvényt nyújtott be a főváros tanácsához, hogy egy polgári színházat alapíthasson. Az új színház a Magyar Színház nevet kapta. A színház építéséhez szükséges telket 1896. február 10-én sógora, Evva Lajos vásárolta meg.
Rákosi Szidi 83 esztendős korában, 1935. október 20-án, magányosan távozott az élők sorából Budapesten. A Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
(Via Wikipedia)
