1929. május 4-én született, és 1993. január 20-án halt meg Audrey Hepburn, Oscar-díjas brit-holland színésznő, a Római vakáció, a My Fair Lady és az Álom luxuskivitelben csillaga, Hubert de Givenchy francia divattervező múzsája, aki humanitárius tevékenységével is maradandót alkotott.
A múlt század egyik legbájosabb film- és divatikonja 1929. május 4-én Brüsszelben született Audrey Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven egy angol bankár és egy holland bárónő lányaként. Gyermekkorában felváltva élt e három országban. Gondos nevelésben részesült, szülei már ötévesen egy London közeli bentlakásos leányiskolába íratták. Egy évvel később apja elhagyta a családot, anyja pedig két fiával és kislányával Hollandiába költözött, a család a második világháborút Hollandiában vészelte át. A világháború után Audrey Londonba utazott, hogy az előkelő Rambert balettintézetben tanuljon. Rendkívül vékony alakja többek közt a folyamatos éhezés következménye volt, a filmvásznon ezért látszott aprónak és törékenynek a 170 centi magas színésznő.
A háborús évek után Londonban tanult balettet (mesterének tanítványa volt korábban a legendás orosz táncos, Nyizsinszkij is), továbbá modern dzsesszt és avantgárd koreográfiát. Közben modellkedett, reklámfilmekben szerepelt (először tizenkilenc évesen a holland KLM légitársaság stewardesseként), színi tanulmányokat folytatott, és éjszakai klubok revüiben is fellépett.
Arról álmodozott, hogy prímabalerinaként hódítja meg a világot, a filmvásznon is kisebb táncos szerepekben tűnt fel először. Huszonegy évesen Colette, a híres francia írónő, unszolására vállalta el a főszerepet a francia írónő Gigi című kisregényéből készült Broadway-darabban, amely egy éjszaka alatt sztárrá tette.
William Wyler 1951-ben rábízta Ann hercegnő szerepét a Római vakáció című filmben, amelyért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat. A forgatáson barátság szövődött közte, a férfi főszerepet játszó Gregory Peck és a rendező között, utóbbiról később azt mondta: „Wylertől tanultam mindent”.
1953-ban Billy Wilder rendezte a Sabrina című vígjátékban, ekkor kezdte jelmezeit és ruháit tervezni a francia Hubert de Givenchy, akinek Hepburn lett a múzsája. Az „őzikeszemű”, bájos és filigrán, természetes színésznő az egész világot elbűvölte, előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége új színt jelentett, eleganciája a divatot is megváltoztatta. 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján, ő személyesítette meg a háború utáni Európa kifinomult, minimalista stílusát.
Az ötvenes és hatvanas években a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt, Natasa Rosztova volt King Vidor Háború és béké-jében (1956), ahol férjével, Mel Ferrer színésszel játszott együtt. Gary Cooperrel játszott együtt a Délutáni szerelem-ben (1957). Fred Zinnemann rendezte az Egy apáca történeté-t (1959), amelyért ismét Oscarra és Golden Globe-díjra is jelölték.
Sokoldalú tehetségét minden műfajban megmutatta. Truman Capote Reggeli Tiffanynél című regényéből készült vígjáték (Álom luxuskivitelben, 1961) Oscar-jelölést hozott számára, filmbéli viseletével hozta divatba a fekete, nagy keretes napszemüveget. A Várj, míg sötét lesz című thrillerben (1967) egy vak nőt játszott, újfent Oscar-díjra javasolták, a Hogyan kell egymilliót lopni? című habkönnyű krimikomédiában pedig ismét Wyler instruálta.
Pályafutása talán legnagyobb sikerét 1964-ben a My Fair Lady George Cukor által rendezett filmváltozatában aratta, Rex Harrison partnereként. Bár a színésznő komoly erőfeszítéseket tett, hogy énekhangját a szerephez megfelelőre képezze, a filmben nem az ő, hanem Marni Nixon hangja hallható.
1967-ben a csúcson vonult vissza, hogy idejét családjának szentelhesse, bár néhányszor még visszatért a filmvászonra: 1979-ben Sidney Sheldon Vérvonal című bestsellerének filmváltozatában szerepelt, utolsó munkája a Steven Spielberggel 1989-ben forgatott Örökké című alkotás volt.
1988-ban a UNICEF jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, Etiópiában, Szomáliában, Szudánban és Vietnámban szerzett tapasztalatairól mély megrendüléssel beszélt. 1992 végén rákot diagnosztizáltak nála, 1993. január 20-án hunyt el svájci otthonában.
Hepburn azon kevesek egyike, akik a szórakoztatóipar valamennyi rangos kitüntetését birtokolták: megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, a brit filmakadémia díját (BAFTA), a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát, s a Cecil B. DeMille Golden Globe-életműdíjat.
A UNICEF-ben végzett fáradhatatlan munkájáért 1993-ban neki ítélt Jean Hersholt Humanitárius Oscar-díjat már nem vehette át (érdekesség, hogy Oscar-díját 1953-ban éppen a színész Jean Hersholt, a humanitárius díj névadója adta át neki).
1990-ben a People magazin a világ 50 legszebb embere közé választotta, 2006-ban a brit New Woman magazin olvasói a világ legszebb emberének szavazták meg, Hollandiában tulipánfajtát is elneveztek róla. Életéről Az angyali Audrey Hepburn címmel forgattak filmet, a főszerepben Jennifer Love Hewitt-tal.
Magánélete nem alakult szerencsésen: mindkét férjétől elvált, kapcsolatai szakítással végződtek, és hiába álmodott nagy családról, csak két fia született. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.
Népszerűsége halálát követően sem csökkent, életét vándorkiállítás mutatta be Európa-szerte, amelynek bevételéből világszerte a bántalmazott gyerekeket segítették. Ruháiból az elmúlt években több alkalommal is árverést rendeztek, a bevételt a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve a UNICEF kapta.
Családi életét és pályafutását néhány éve nagyszabású fotókiállítás mutatta be Audrey Hepburn: egy ikon portréi címmel a londoni National Portrait Galleryben.
