Bár a zeneszerző nevét néhány évvel a megalakulása után vette csak fel, több mint fél évszázados múltra tekint vissza az 1966-ban létrejött Kodály Kvartett. A vonósnégyes jelenlegi tagjai Falvay Attila hegedűművész, Bangó Ferenc hegedűművész, Tuska Zoltán hegedű- és brácsaművész, valamint Éder György gordonkaművész. A 2022 márciusában Kossuth-díjjal kitüntetett kamaraegyüttes tagjait többek között a vonósnégyesbeli játékról, tanárokról, példaképekről és kamarazenei tapasztalataikról kérdeztük.
– Mit jelent önök számára a díj? Mennyiben inspiráció és mennyiben felelősség?
Éder György: Természetesen nagy öröm, hogy a sokéves munka eredményét elismerik, ez inspirációt ad a folytatáshoz. A felelősséget abban látom, hogy a közvélemény fokozott figyelemmel kísérheti a fellépéseket, vagyis utólag is meg kell felelni a jogos elvárásoknak.
Falvay Attila: Úgy érzem, hogy egy művész munkájában kisebb-nagyobb mértékben, de mindig ott bujkál a kétség, hogy jó-e az, amit csinál. Számomra ez a díj elsősorban egy megerősítés, hogy folytatásra érdemes a munkánk. Ennek megfelelni pedig felelősség és az elhivatottság része.
– Hogyan jellemeznék a vonósnégyest mint kamarazenei formációt?
FA: Úgy tudnám aposztrofálni, mint a dobókockán az ötös számot. Van négy különálló ember, különböző személyiséggel, akik közösen hoznak létre egy ötödik dolgot: a zenét. Mindenki annyit ad bele a munkába, amennyit a tapasztalatából, az intelligenciájából és a tudásából szükségesnek lát. Alkalmazkodni kell a másik játékához, de ha a mű ad rá lehetőséget, meg lehet mutatni az egyéni hangot, stílust is. Egy jó kvartetthangzás megteremtése komoly feladat, nagyon sok munkát igényel.
ÉGY: A vonósnégyes a kamarazenén belül is különleges műfaj, mert a szóló- és zenekari játék között helyezkedik el. Megkívánja a szólistatudást, felkészültséget, ugyanakkor nagyobb fegyelemre, alkalmazkodásra kényszerít.
A zenekarhoz képest sokkal nagyobb a felelősség mind a tökéletes szólamtudás, mind a művek elemzése, megszólaltatása terén.
Bangó Ferenc: A kvartettezés életforma is egyben, ezt nem is lehetne másképp csinálni. A tagoknak muszáj több „antennával” rendelkezniük, mint egy szólistának, hiszen itt a négy embernek tökéletesen együtt kell működnie, és ismernie kell egymás minden rezdülését.
Tuska Zoltán: Egyfajta függőségi viszony alakul ki a játékosok között. Az összecsiszolódás, a próbafolyamat pedig általában hosszabb, mint például egy zenekari koncert esetében.
– Milyen kamarazenei tapasztalatokkal csatlakoztak a kvartetthez?
BF: Zenészcsaládba születtem, így tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve kamarazenélek. A Kodály Vonósnégyes előtt és vele párhuzamosan is koncertmesterként vezetem a Nemzeti Filharmonikusok Kamarazenekarát, illetve több mint 10 évig töltöttem be ugyanezt a pozíciót a Solti György Kamarazenekarnál.
TZ: Én korábban a Danubius, az Auer és a Mikrokosmos Kvartetteknek voltam a tagja hegedűsként, utóbbival lemezre vettük Bartók összes vonósnégyesét. Alapító koncertmestere voltam a Weiner–Szász és a Solti György Kamarazenekarnak is. Több alkalommal kamarazenéltem együtt Schiff Andrással, és jelentős tapasztalatot szereztem Salzburgban is, ahol különböző, kis létszámú formációkban játszottam éveken keresztül.
ÉGY: Több mint két évtizedes kvartettes múlttal érkeztem az együttesbe. Az Éder Vonósnégyes tagjaként nemzetközi versenyek győztese voltam, és számos lemezt készítettem a Teldec és a Naxos kiadóknál. Többször megfigyelhettem más együtteseket is, például a Tokyo, a Fine Arts és a Bartók Vonósnégyes próbáit, találkoztam az Amadeus Kvartett tagjaival, és együtt játszottam Menahem Pressler zongoraművésszel. Emellett emlékezetesek voltak Starker János, Sebők György és Zara Nelsova mesterkurzusai is.
FA: Tátrai Vilmos, Mihály András és Kurtág György voltak a mestereim, illetve Bécsben Sívó Józsefnél is tanulhattam. De fontosak voltak Simon Albert zenekari órái is, ahol olyan dolgokról hallottam a zenélés kapcsán, amelyekről akkor még fogalmam sem volt. Negyven éve játszom a Kodály Vonósnégyesben. A kvartettezést „élesben” tanultam meg, a kollégáim pallérozták a tudásomat nap mint nap, amiért mindig hálás leszek.
– Voltak-e olyan tanárok vagy más példaképek, akik nagy mértékben hatottak a szemléletükre, játékmódjukra?
FA: A nagy múltú magyar vonósnégyes-hagyomány fantasztikus elődöket vonultatott fel, akik meghatározták ennek a műfajnak az irányát, és komoly rangot vívtak ki a zenei világban. Egy ilyen folyamatba beleszületni óriási megtiszteltetés és felelősség.
Talán a legnehezebb feladat a művészi megújulás képessége, felismerve a változások szükségességét, megtartani a hagyományt és egyben haladni a világgal.
TZ: Számomra Simon Albert és Végh Sándor volt meghatározó, nemcsak a kamarázás, hanem maga a zenélés tekintetében. De nagyon sokat köszönhetek hegedűtanáraimnak is: Kovács Dénesnek, Kopelman Józsefnek, Szász Józsefnek és Fenyves Lórándnak.
BF: Kiss András hegedűművészt, a Zeneakadémia vonós tanszékének vezetőjét, az Új Budapest Kvartett primáriusát emelném ki. Ő a tanárom, vagy úgy is mondhatnám, a második apám volt. Számos koncertjüket hallhattam, amelyek mind mély nyomot hagytak bennem.
ÉGY: A főiskolán Banda Edétől tanulhattam, aki a Tátrai Kvartett tagjaként híresen kiváló kamaramuzsikus volt, tudásából sok mindent átadott. Mint ahogy Mihály András is, akivel évekig volt szerencsém rendszeresen dolgozni. Egy nyarat tölthettem Amerikában Raphael Hillyernél, a Juilliard Quartet tagjánál, de meghatározó élmény volt Székely Zoltánnak, a Magyar Vonósnégyes vezetőjének is a növendéke lenni. Beethoven- és Bartók-elemzései életreszóló tanulságokkal jártak.
– Voltak mérföldkövek a kvartett életében? Mi az, amire a legbüszkébbek?
FA: Nagyon hosszú időszakról beszélünk, így csak egyetlen dolgot, a lemezfelvételeket emelném ki. Utólag nézve az egyik legnagyobb stúdiumunk az volt, amikor Haydn összes kvartettjét lemezre vehettük, de hasonló jelentőséggel bírt Schubert és Beethoven vonósnégyeseinek felvétele is. A Naxos kiadóval közel 70 lemezt készítettünk, többségét a Főnix Stúdióban Tóth Ibolya zenei rendezésében és Bohus János hangmérnökkel. Feleségem sokáig monitorozóként dolgozott a stúdiónál, így sok felvételünket ő állította össze.
– Mire törekednek a koncertműsorok összeállításakor?
FA: Manapság már nem lenne elég érdekes, ha egy Haydn-, egy Mozart- és egy Beethoven-vonósnégyest játszanánk el egymás után. Így arra törekszünk, hogy a közismert művek mellett valamilyen extrát is megmutassunk, amivel színesíteni tudjuk az előadói palettánkat. Például nemrég műsorra tűztük Anton Sztyepanovics Arenszkij egyik kamaradarabját, ami egy Beethoventől származó orosz témát is feldolgoz.
– Hol találkozhatunk a kvartettel a közeljövőben?
FA: Május 27-én Mantovában, 29-én Budapesten a Bartók Emlékházban, június 10-én pedig az Óbudai Társaskörben játszunk. Utóbbi koncerten a kevéssé ismert, de remek Hugo Wolf Olasz szerenádja is hallható lesz különlegességként. Augusztusban részt veszünk két koncerttel a Haydneum programjában is Fertődön.
