1844. február 20-án született és 1900. május 1-jén halt meg a németországi Endenichben Munkácsy Mihály, az első világhírű magyar festő.
Leibl Mihály néven született Munkácson egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban. A hatévesen teljes árvaságra jutott fiút elemi iskolái után asztalos inasnak adták, ahol hat évig rendszeresen megverték, éheztették és dolgoztatták. Első rajzleckéit egy vándor portréfestőtől kapta, aki mellé hamarosan segédnek szegődött. 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra, az 1867-es kiegyezés után állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban.
Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
A következő évben aranyérmet nyert a párizsi Szalon kiállításán Siralomház című képével: az egzotikus témájú, drámai hatású életkép meghódította a francia közönséget. Egy ideig Düsseldorfban élt, ahol Paál Lászlóval közösen bérelt műtermet. Itt ismerkedett meg egy összejövetelen Edouard de Marches báróval és feleségével, Cécile Papier-rel. A házaspár tanácsokkal látta el karrierje építésével kapcsolatban, többek közt az ő hatásukra költözött Párizsba. A francia fővárosban társasági kapcsolatai bővítésében épp úgy segítettek neki, mint lakhatási körülményei elrendezésében és műterme megtalálásában. A sikert kihasználva a francia fővárosban telepedett le, hírnevét tovább erősítette az 1871-ben, a porosz-francia háború hatása alatt született Tépéscsinálók.
A báró halála után a festő feleségül is kérte az asszonyt, aki a gyászév leteltét követően hozzáment. Cécile élete végéig társa és támogatója – mai szóval – profi menedzsere lett Munkácsynak. Az immár világhírű festő huszonkilenc évesen felhagyott a plebejus témákkal. A francia arisztokrácia és burzsoázia kedvenc festője lett, képeiért mesés honoráriumokat kért és kapott. Csodás palotát vett, szalonjában a művészek és hírességek hada gyűlt össze hétről hétre.
Kritikusai szerint a könnyen eladható zsánerképek felé fordulás az asszony hatásának tudható be, aki ezzel férje művészi kiteljesedését akadályozta. Valószínű azonban, hogy a labilis lelkületű, korábban többször is depresszióval küzdő alkotó számára megtartó erő volt a felesége céltudatossága.
1881-ben festette talán legismertebb, de mindenképp legmonumentálisabb alkotása, a Krisztus-trilógia első részét Krisztus Pilátus előtt címmel, 1884-re készült el a Golgota, s művészi hattyúdalaként 1895-ben az Ecce homo.
A Golgota megfeszített Krisztusához modell híján magát köttette a keresztre, s az így készült fényképek alapján dolgozott.
Az első két óriásfestmény Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült, a Golgota előtt állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek. A képeket meg is vásárolta egy amerikai üzletember, így a trilógiát még az alkotó sem láthatta együtt. Az Ecce homo hosszas hányattatás után került Magyarországra, 1924-től volt Debrecenben látható, a trilógiát csak 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni. A magyar állam 2015-ben megvásárolta a kanadai Hamilton Galériától a Krisztus Pilátus előtt című képet, majd idén januárban a Golgotát is Pákh Imre műgyűjtőtől. Mindhárom képet a debreceni Déri Múzeumban helyezték el.
A nyolcvanas évektől vérbaj kínozta, a lázas munka felőrölte egészségét, alkotóereje elapadóban volt, és a közönség is elfordult tőle. Kedélye egyre romlott, a kúrák nem segítettek rajta, s csak régi témáit ismételgette. Még óriásként tért haza, hogy a millenniumra megfesse a botrányt kavaró, monumentális Honfoglalást. Sokan azt furcsállták, hogy a honfoglaló vezéreket kortárs politikusokról mintázta, a szláv államok támadták dühödten, mert Árpád előtt szlávok hajlanak meg. A millenniumi ünnepségek után összeroppant, elhatalmasodott rajta az elmebaj, az sem jutott el a tudatáig, amikor elárverezték párizsi palotáját. 1900. május 1-jén halt meg a németországi Endenichben, a bolondokházában, itthon állami temetést kapott, síremlékét 1911-ben avatták fel.
Munkácsy stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Életművét a kor ízlésének megfelelően ócsárolták vagy dicsőítették, a műértők azonban mindig is sokra értékelték. Alkotásait olyan közgyűjtemények őrzik, mint a párizsi Musée d’Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts vagy a Philadelphia Museum of Art. Naplemente című képét 2016-ban 50 millió forintért árverezték el, Poros út című alkotását az év elején a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében 500 millió forintért vásárolta meg.
