A színész eredetileg Charles Léopold Defays néven született 1934. augusztus 16-án a belga határ közelében fekvő Valenciennes-ben. Dúsgazdag arisztokrata família sarjaként sofőr vezette Rolls-Royce hordta iskolába, ő viszont más életet képzelt el magának, s családja tiltakozása ellenére színésznek állt – írja a hirado.hu.
Jean Vilar tanítványaként kabarékban kezdte pályáját, komikus jeleneteket írt, amelyeket egyedül vagy mások társaságában adott elő. Első filmszerepét 1968-ban, Yves Robert A boldog Alexander című filmjében kapta. Hamarosan szerzője és rendezője lett több filmnek, melyeknek főszerepét is ő alakította. Magyarországon is bemutatott korai munkáiból az 1970-es A szórakozott és a két évvel későbbi Balszerencsés Alfréd, valamint az 1978-ban készült Félénk vagyok, de hódítani akarok című filmek lettek közkedveltek.
Saját filmjeiben és mások rendezésében is a csetlő-botló, kétbalkezes, félszeg figurát formálta meg, olyan kasszasikerekben, mint az 1972-es fergeteges Magas szőke férfi felemás cipőben, az 1974-ben mozikba kerülő Ahová lépek, ott fű nem terem vagy az 1980-as Esernyőtrükk. Francis Veber filmrendezővel való találkozása ihlette komikus kettős kialakítására Gerard Depardieu-vel, így születtek meg a Balfácán (1981), a Balekok (1983) és a Négybalkezes (1986) című vígjátékok.
Mireille Darckal A Magas szőke férfi felemás cipőben című vígjátékban dolgoztak együtt először. A film forgatásakor a színésznő már sztárnak számított, Richard akkor még csak feltűnőben volt. Első találkozásuk történetét a budapesti sajtótájékoztatón is felidézte: Pár héttel a forgatás előtt megkérte Yves Robert rendezőt, hogy mutassa be őket egymásnak, hogy fel tudjon készülni. Mivel semmi nem történt az ügyben, többször is szólt neki. Végül eljött a forgatás napja, mindenütt kereste a nőt, aki nem volt sehol. Kénytelen volt bemenni a díszletbe, ahol Mireille Darc fogadta, bemutatkozott, majd megfordult az ikonikus ruhában, ami látni engedte a nő meztelen hátát. Richard kérdőre vonta a rendezőt, hogy miért nem mutatta be őket egymásnak, mire Yves Robert közölte, hogy látni akarta az arcát, amikor először meglátja a színésznőt.
Mindent elért, amit szeretett volna, s különösen annak örül, hogy a maga erejéből lett híres és gazdag. Szerinte a humor nagyon fontos az ember életében, „a nevettetés fegyver az élet kínjaival szemben”. 2006-ban életmű César-díjat (az Oscar-díj francia megfelelőjét) kapott a francia filmakadémiától. Manapság inkább már csak kedvtelésből dolgozik, legutóbb 2017-ben állt kamerák elé, a Stéphane Robelin által írt és rendezett A magas ősz férfi társat keres című vígjátékban vállalt főszerepet.
2019-ben a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében járt hazánkban. Ekkor két filmje, a Félénk vagyok, de hódítani akarok és a Magas szőke férfi, felemás cipőben felújított változatát is vetítették. Az akkor adott sajtótájékoztató is megmutatta, hogy a 70-es, 80-as években befutott színészt még mindig imádják a nézők. Elárulta, számára mindig nagyon meglepő, hogy azok az emberek, akik messze élnek tőle, talán más kultúrában is, ennyire érdeklődnek a filmjei iránt.
Az imdb.com filmes adatbázis szerint eddig 113 filmprodukcióban dolgozott. Ő maga így vallott a munkához való hozzáállásáról: „Én egy olyan lusta ember vagyok, aki sokat dolgozott.”
Mint megannyi híres komikus, a civil életben ő is komoly, megfontolt ember. Üldögél hatalmas vidéki házának teraszán, nézi több hektáros szőlőjét, iszogatja saját termesztésű bordeaux-i borát, és mivel filmeket alig néz, inkább olvasgat vagy zenét hallgat. Muzikalitását két fia is örökölte, az egyik szaxofonozik, a másik nagybőgőzik.
