1906. augusztus 3-án született és 1993. december 5-én hunyt el Trauner Sándor, vagy ahogy külföldön ismerik, Alexandre Trauner Oscar-díjas díszlettervező, festőművész. Ő teremtette meg a francia lírai realizmus látványvilágát, Hollywoodban világsikert aratott filmek alkotótársa volt, élete során mintegy nyolcvan filmben dolgozott, magyarban azonban csak egyszer.
1906. augusztus 3-án Budapesten született Trauner Sándor néven. Érettségi után rögtön, az 1920-as években a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult festészetet, mestere Csók István volt. Barátaival, évfolyamtársaival – többek között Korniss Dezsővel, Kepes Györggyel, Vajda Lajossal, Schubert Ernővel – együtt váltak ki a konzervatív szellemű főiskoláról, és 1927-ben megalapították a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) avantgárd csoportot.
Egy könyvesboltban rendezte első kiállítását, ahol megismerkedett Kassák Lajossal, akinek személyisége nagy hatást gyakorolt rá. Részt vett a baloldali Munkakör alkotóközösség tevékenységében, a Munka című folyóiratban megjelenő képeit DOR néven jegyezte.
A hivatalos szankcióktól tartva, illetve az erősödő antiszemitizmus miatt – Csók István tanácsára – 1929-ben Franciaországba emigrált. Párizsban Littmann Frigyes szobrász ajánlotta be díszletfestőnek, első díszleteivel 1930-ban debütált Luis Bunuel Aranykor című filmjében. Még ugyanabban az évben Lazare Meerson asszisztenseként vett részt René Clair első hangosfilmje, a Párizsi háztetők alatt díszleteinek elkészítésében.
1929-ben Párizsba költözött, ahol Lazare Meerson díszlettervező vette szárnyai alá. A képekkel dolgozó filmezés fontos alkotóeleme a látványvilág, így nem került messzire a festészettől munkája során. 1936-ig tizennégy filmben dolgozott Meerson mellett, Clair, Marc Allégret és Claude Autant-Lara műveiben, 1937-től önálló díszlettervezőként foglalkoztatták.
1937-től rendszeresen dolgozik együtt Marcel Carné rendezővel, csapattársuk továbbá Jacques Prévert író és Kozma József zeneszerző. Carné filmjeiben monumentális díszleteket tervezett és épített fel a Párizs környéki stúdiókban. Brassaïval és André Kertésszel megszállottan járta és fényképezte Párizst, az ő fényképeikről és Trauner díszleteiből látható, milyen is lehetett egykoron a francia főváros. Ezek alapján építette fel később a stúdiókban a város letűnt negyedeit, bohémtanyáit, útjait és utcáit. Carné, Prévert és Kozma társaságában tagja lett a költői realizmust megvalósító híres Carné-négyesnek, ő tervezte a rendező Ködös utak, Külvárosi szálloda és Mire megvirrad című melodrámáinak díszleteit.
A második világháború idején, Franciaország veresége után zsidó származása miatt bujkálni kényszerült. Dél-franciaországi illegalitásában készítette Jean Grémillon A nyár fényei, Carné A sátán követei és Szerelmek városa című filmjeinek díszleteit, ám neve csak később kerülhetett fel a stáblistára. Párizs felszabadulása után újra a saját nevén dolgozhatott, Az éjszaka kapui című Carné-film után, az 1950-es években sok amerikai filmrendező kereste meg, elsőként Orson Welles Othellójához tervezett díszletet. 1955-ben ismerkedett össze az osztrák származású, de a tengerentúl dolgozó Billy Wilder filmrendezővel, akinek meghívására Hollywoodba költözött, és elkészítette a Délutáni szerelem című film látványterveit. Ezután Wilder mellett Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov és Fred Zinnemann díszlet- és látványtervezőjeként dolgozott.
Nevéhez fűződnek többek között A vád tanúja, az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-vígjáték filmváltozata, a Szereti ön Brahmsot?, az Irma, te édes és a Fedora díszlettervei. Az Oscar-díjat 1961-ben vehette át a Billy Wilder rendezte Legénylakás látvány- és díszletterveiért (a fekete-fehér filmek kategóriájában), a vígjáték összesen öt kategóriában kapta meg a kitüntetést. Utolsó amerikai munkáját, John Huston Aki király akart lenni című filmjének díszletét 1975-ben újfent Oscarra jelölték. Ezután végleg visszatelepült Franciaországba, ahol Luc Bessonnal is dolgozott az 1985-ben készült Metró című filmben.
Élete során mintegy nyolcvan filmben dolgozott, magyarban azonban csak egyszer, Simó Sándor 1982-es, nemzetközi koprodukcióban készült Viadukt című alkotásához tervezett díszletet.
Színházak részére is dolgozott, egyebek között ő tervezte a díszleteket Jean-Paul Sartre: Kean, a színész című drámájának párizsi előadásához. Főként festett díszletekkel és a legkülönfélébb optikai trükkökkel teremtette meg a korhű látványt, hangulatot, a tervezés előtt meg is festette a képzeletbeli filmes teret.
Trauner Sándor 1993. december 5-én nyolcvanhét évesen, szélütés következtében halt meg otthonában, a normandiai Omonville-la-Petite falucskában, sírja barátja, Jacques Prévert mellett van a helyi temetőben.
Háromszor nyerte el a legjelentősebb francia filmes elismerést, a César-díjat, 1977-ben a Joseph Losey rendezésében készült Klein úr, 1980-ban a Don Giovanni és 1986-ban a Metró című filmek látványterveiért. 1991-ben életművének elismeréseként az Európai Filmakadémia Félix-díjjal tüntette ki.
Műveiből több kiállítást is rendeztek: 1981-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1986-ban a párizsi Képzőművészeti Főiskolán és a lyoni Louis Lumiére Intézetben, 1992-ben a Vigadó Galériában mintegy kétszáz festményét és díszlettervét mutatták be. 2008-ban a párizsi Berthet-Aittouares Galériában festményeiből, 2009-ben a Párizsi Magyar Intézetben Párizs-fotóiból nyílt tárlat.
Kepes András 1980-ban televíziós riportfilmet készített vele, és egy nemzetközi konferenciával is tisztelegtek munkássága előtt, 2013-ban a miskolci Jameson Cinefest foglalkozott tevékenységével, a szolnoki nemzetközi képzőművészeti filmfesztivált Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál néven rendezik meg.
