Sárik Péter dzessz-zongorista, Librariusnak adott interjújában beszélt a szakma kihívásairól, a dzsessz lényegéről és saját megéléseiről is. A művész lételemének tartja a szabadságot, többek között erről is nyilatkozott.
„Az, hogy szabad a dzsessz, az csak egy bizonyos értelemben igaz. Nekem inkább az energiát jelenti, azt az elképesztő energiát, amit érzel egy jó dzsesszkoncerten. Akkor biztos, ha mi csináljuk – mert mi mindig hatalmas energiával játszunk. (…) Az egész zenélésben ezt az energiafürdőt élvezem legjobban. Felmegyünk a színpadra, elkezd áradni belőlünk, ezt a közönség azonnal visszalövi és persze ránk zúdítja a saját érzelmeit, jön valahonnan a megfoghatatlanból, jön magából a zenéből, amit játszunk, és az egész felduzzad, és eláraszt koncertről koncertre. Olyan, mint egy elixír, ami örökké fiatalon tart.” – mondta Sárik a dzsessz lényegéről.
„Úgy látom, hogy sajnos szinte át nem járható blokkokban működik a művésztársadalom. Persze az is igaz, hogy én nagyon régen, azáltal, hogy megcsináltam a triómat, tudatosan lezártam magam, akár a saját közegünkről is. De azért azt lássuk be, hogy ez egy nagyon kegyetlen szakma. Hatalmas verseny van, és annak ellenére, hogy minden zenész érzékeny, kőkemény harc van, akár nagyon sokszor a többiek leigázása árán is.
És mivel itt csak a sikeres az, aki boldog tud lenni, így talán még inkább erős ez a verseny. Ráadásul sokan vagyunk kevésre, hiszen pici az ország és tényleg rengeteg tehetséges dzsessz-zenész van”
– nyilatkozta a művész.
Sárik Péter saját útjáról, nehézségeiről is beszélt: „Nagyon érzékeny ember vagyok, ráadásul baromi nagy az igazságérzetem (…). Ezt nyilván sokan kihasználták, és valószínűleg ezért nagyon meg is sérültem. Aztán mikor leesett a húszfillér, megépítettem a saját váram, ahova csak az jöhet be, aki megfelel az amúgy szerintem nem olyan bonyolult kritériumaimnak. Hogy mondjuk legyünk egymással rendesek, tisztességesek, jóindulatúak, őszinték, és ha bajunk van, mondjuk el a másiknak.”
Az interjúban Sárikot arról is kérdezték, hogy szerinte mennyire fontos a közérthetőség a művészetben: „Nagyon. Manapság, amikor az élet szinte minden területére igaz, hogy romlik a minőség, egyre komolyabb kihívás, hogy úgy tudjuk bemutatni a klasszikus értékeket a közönségnek, hogy az érdekes, vonzó, izgalmas legyen. Meg kell nyernünk a fiatalokat, meg kell értetni velük az először nehezen érthetőt is, különben nem lesz közönségünk. Ez nagyon nehéz feladat még akkor is, ha egyáltalán van ilyen jellegű szándék egy művész részéről, de úgy látom, sokszor nincs is.”
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható el.
