Száz éve, 1922. október 7-én született Kolozsváron és 2007. szeptember 20-án hunyt el Polcz Alaine író, pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom és Alapítvány létrehozója.
Testközelből tapasztalta meg a II. világháború szörnyűségeit: 19 évesen olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy kórházban kellett újraéleszteni. Az első házassága történetét és a világháború alatt átélt borzalmakat Asszony a fronton című könyvében írta meg.
Az 1991-ben megjelent kötetben beszéltek először a Magyarországot felszabadító szovjet katonák által a lakosság ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekről. Az írónőt is több alkalommal megerőszakolták a katonák, aminek következtében nemcsak mentálisan, de egészségileg is megviselte. Feltehetőleg az ekkor kapott betegségek következtében nem lehetett később gyermeke annak ellenére, hogy nagyon vágyott rá.
A háború és válása után egy évig a Bolyai Egyetem, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakán tanult, 1949-ben diplomázott. Már túl volt egy nehéz váláson, első férje nem támogatta, hogy tanuljon.
Pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészterápiát, majd a gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával kezelte kis pácienseit, s felfigyelt arra, hogy a haldokoló emberek és hozzátartozóik lelkivilágával senki sem törődik. A SOTE gyermekklinikáján csaknem ötven esztendőn keresztül azt a nehéz feladatot vállalta magára, hogy a haldokló gyermekek és szüleik erős támasza legyen.
Számos könyve foglalkozik a halálra való felkészüléssel, a gyermekek haláltudatával, a gyász feldolgozásával, a betegek önrendelkezési jogával: A bábjáték alkalmazása a gyermek-pszichodiagnosztikában és pszichoterápiában, A rend és rendetlenség az emberi cselekvésben, Ideje a meghalásnak, Élet és halál titkai. A szakkönyvek és tudományos közlemények írása mellett folyamatosan képezte magát, és számos külföldi tanulmányúton is részt vett. Nagyszerű háziasszony is volt, a Főzzünk örömmel című szakácskönyve 1998-ban került a polcokra, a be nem fejezett Életszakácskönyv szingliknek halála után másfél évvel jelent meg.
1948-ban megismerkedett Mészöly Miklóssal. Ekkoriban gondolni sem akart egy újabb elköteleződésre, de az író kitartó lánykérésének köszönhetően 1949-ben összeházasodtak. Legendás kapcsolatuk megrendítő dokumentuma a 2017-ben megjelent A bilincs a szabadság legyen című kötet, amely 1948 és 1997 közötti levelezésüket tartalmazza. A férfi többször is megcsalta, számos alkalommal elköltözött majd visszaköltözött.
Kettejük kapcsolatát a fenti dokumentumok alapján az utóbbi években kezdte átértékelni az utókor. Mindketten Mészöly munkáját és tehetségét tartották elsőrendűnek. A férfi nem gondolta komoly hivatásnak a felesége pszichológusi munkáját, annak ellenére, hogy Polcz módszere egyre nagyobb nemzetközi elismerést ért el. Eközben az asszony lelkesen vette magára az írófeleség szerepét, aki szükség esetén gépelte és javította férje kéziratait, vagy épp vendégül látta a társaságát, halála után pedig a hagyaték gondozását vállalta magára. A feljegyzésekből kiderült, hogy Mészöly ihletforrásként is gyakran használta azokat a történeteket, amelyeket az asszony mesélt neki.
Polcz első szépirodalmi műve, az Asszony a fronton 1991-ben jelent meg, s a következő esztendőben elnyerte az Év könyve díjat, számos nyelvre fordították le. Az önéletrajzi ihletettségű dokumentumregényben a háború alatt átélt borzalmakról, az őt ért megaláztatásokról, hozzátartozói sorsáról is beszámol.
Ugyancsak 1991-ben indította el Muszbek Katalinnal közösen a Magyar Hospice Mozgalmat, amely a humánus kezelést és az emberi méltóság megőrzését tűzte ki céljául, később a Magyar Hospice Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte. Áldozatos munkájának elismeréseként 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Hosszú betegség után, életének 85. évében hunyt el 2007. szeptember 20-án.
Az írópár egykori lakóhelye, a Városmajor utca 48/B számú ház (egykori Basch-villa) falán 2013-ban avatták fel emléktáblájukat. Második emeleti lakásukban évtizedekig komoly társasági élet folyt, olyan írók és költők adták egymásnak a kilincset, mint Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István vagy Pilinszky János.
