A művészet templomai sorozat következő, rendhagyó epizódja Napóleon halálának 200. évfordulója alkalmából készült, hogy feltárja a neves államférfi kultúrához, azon belül is elsősorban a képzőművészethez fűződő, igen bonyolult kapcsolatát.
2022. október 4-én, 18.30-kor ünnepélyes, premier előtti díszbemutatót tart a forgalmazó Pannonia Entertainment a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház Dísztermében. Beköszöntőt mond Elsässer Klaudia, a Pannonia Entertainment alapítója és ügyvezető igazgatója. A vetítést felvezeti Gabriele la Posta, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, aki maga is történész.
A Szent Ilona távoli szigetén bekövetkezett halála előtt, gyötrelmes száműzetése alatt Napóleon lejegyezte emlékiratait, amelyekben azt olvassuk, hogy az utókor nem csupán győztes csatáiról fog megemlékezni; hanem arról a tényről is, hogy kultúrát és szépséget ajándékozott a népnek; megteremtette az állami oktatási rendszert; és megvalósította az egyetemes múzeum modern – közös, az utca embere előtt is nyitva álló – eszméjét.
Ez a gondolat inspirálta a Napóleon 200-at, melyben az Oscar-díjas Jeremy Irons bársonyos hangjával kalauzol minket a 3D Produzioni és a Nexo Digital készítette, az Intesa Sanpaolo Bank és a Gallerie d’Italia támogatásával létrejött kultúrtörténeti dokumentumfilmben. Didi Gnocchi és Matteo Moneta írta a forgatókönyvet, Giovanni Piscaglia rendezte a filmet, melyhez Remo Anzovino zeneszerző és zongoraművész komponált zenét.
Napóleont – mint az írással is próbálkozó könyvmolyt és mint a politikai hatalmat érzékeltető képzőművészeti alkotások rajongóját – nemcsak a hatalom és a dicsőség utáni vágy sarkallta tettekre, de a tudásszomj és az az igény is, hogy imágóját az ókori civilizációk nagyságával kapcsolja össze.
Emiatt volt, hogy katonai hadjáratai során, elsősorban a mai Olaszországban és Egyiptomban támogatta az archeológiai kutatásokat – és a műkincs-kisajátításokat –, melyek olyan jelentős eredményekkel jártak, mint a Rosette-i kő feliratainak megfejtése vagy a nemzetközi szinten első nyilvános múzeum, a párizsi Louvre, majd rögtön ezután a milánói Brera képtár megalapítása, a kor enciklopedikus kívánalmai szerinti műtárgy-elrendezéssel.
A fáradhatatlan elmével és páratlan memóriával megáldott Napóleon (1769–1821), az összes tudományterület szerelmese – kezdve a természettudományoktól a történelmen és az építészeten át a mezőgazdaságig – felsőbbrendűségi érzéseit atyáskodássá szublimálta: a Birodalom polgárait festészetre, szobrászatra, zenére és színházra tanítandó gyermekekként kezelte. A meghódított tartományokban iskolareformot hirdetett; építészeti és urbanisztikai forradalmat hajtott végre; és meghonosította a klasszicizmus megértéséhez vezető új, hódító művészeti stílust, az empírt. E stílusnak magától értetődő eleme volt, hogy az uralkodó mindenütt jelen van: márvány mellszobrokon, pénzérméken, tubákosszelencéken; vagy egyszerűen csak az „N” monogram utal rá.
A film kiindulópontja Napóleon olasz királlyá koronázása 1805. május 26-án, a milánói Dómban. A császárt a vaskorona köti össze az elmúlt, jelentőségteljes évszázadokkal: a görög–római világgal, a reneszánsszal, sőt a lombard örökséggel is. A koronázásra komponált és játszott Te Deumot – amelynek kottája csak nemrég került elő a milánói Állami Levéltárból – azóta most először, ennek a dokumentumfilmnek a forgatása során írták át, hangszerelték és adták elő a Dómban!
A nézők a filmen keresztül eljuthatnak még Milánóba, Rómába, Párizsba és végül Toszkánába, ahol elképesztő műkincseket és helyeket csodálhatnak meg.
További információ a vetítésekről ide kattintva érhető el.
