1952. október 27-én született Roberto Benigni Oscar-díjas olasz színész, filmrendező, a „toszkán Chaplin”.
Toscana keleti lankás vidékén, Misericordiában látta mega napvilágot. Első kisvárosi színházi tapasztalatai után Rómába utazott szerencsét próbálni, az örök városban szerepelt néhány kísérleti színházi előadásban és rendezőként is kipróbálta magát. A figyelmet egy monológgal hívta fel magára, amelyet számára írt Giuseppe Bertolucci rendező, akinek Berlinguer szeretlek című 1977-es filmjében szerepelt is.
A mindig borzas, marionett-gesztusairól elhíresült Benigni „balhéival” is hallatott magáról: szerepelt egy később betiltott tévésorozatban, majd a köztudottan baloldali színész az Olasz Kommunista Párt egyik demonstrációján karjába kapta Enrico Berlinguert, a párt akkori vezetőjét. A hagyományosan távolságtartó és tartózkodó olasz politikusokat és a közvéleményt is sokkolta a jelenet, de a közjáték után a politikai élet szereplői közvetlenebbül kezdtek viselkedni. Benigni újabb hullámokat kavart Szent II. János Pál pápa személyére tett csípős megjegyzésével, akit személyes találkozójuk alkalmával üdvözlésként arcon csókolt.
A komikus népszerűsége tovább nőtt Bernardo Bertolucci A Hold (1979) című filmjében vállalt epizódszerep után, első nagy filmsikerét 1985-ben a Massimo Troisi rendezte Nem maradt más hátra, csak a sírás című komédiával aratta. E filmben figyelt fel rá az amerikai független filmes rendező Jim Jarmusch, aki a Törvénytől sújtva (1986) és az Éjszaka a földön (1991) című filmjeiben kisebb szerepet osztott rá (jóllehet Benigni akkor szinte semmit nem beszélt angolul), ezzel megkezdődött nemzetközi karrierje. 1989-ben Federico Fellini utolsó filmjében, A Hold hangjaiban főszerepet kapott, ő játszotta a címszerepet 1993-ban A Rózsaszín Párduc fia című filmkomédiában, és a Berlini Filmfesztivál zsűrijébe is meghívták.
Benignit hosszú, kiegyensúlyozott munkakapcsolat fűzi Vincenzo Cerami forgatókönyvíróhoz, akivel együtt jegyzik a színész-rendező pályafutása csúcspontjának számító, Az élet szép című keserédes filmdrámát. Benigni az apja emlékein alapuló filmben egy apát játszik, aki a koncentrációs táborban humorral igyekszik fiát megvédeni a borzalmas valóságtól. A film 1998-ban Oscar-díjat kapott a legjobb idegen nyelvű film kategóriában és Benigni a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrocskát is hazavihette.
Az élet szép számos leget tudhat magáénak: egyetlen olasz nyelvű filmet sem jelöltek még Oscar-díjra ennyi kategóriában, ez volt az első film, amelyet egyszerre jelöltek a legjobb idegen nyelvű film és a legjobb film díjára, Benigni első olaszként győzött a legjobb színész kategóriában, ráadásul Sir Laurence Olivier után másodikként saját maga által rendezett filmben. Hozzá hasonló népszerűséget az olasz filmesek közül csak Sophia Loren és Federico Fellini ért el Amerikában, de egyikük sem ilyen viharos gyorsasággal.
Következő vállalkozása az Asterix és Obelix volt. Az olasz irodalom egyik legismertebb alkotását feldolgozó, 2002-ben bemutatott Pinokkió Itáliában az év legnagyobb sikere volt, a tengerentúl azonban megbukott, így Benigni az Oscar mellé megkapta a legrosszabb filmnek „kijáró” Arany Málna-díjat is.
A színész-rendező-komikus 2005 óta nem rendezett filmet, azonban továbbra is szerepelt a színpadon és a mozivásznon. TuttoDante című egyszemélyes show-jával bejárta Olaszországot, a 2012-ben bemutatott, Woody Allen által rendezett Rómának szeretettel című alkotásban Leopold karakterét játszotta. A 2020-as Berlini Filmfesztiválon debütált Matteo Garrone Pinnochió-feldolgozása, amelyben immáron Gepettót, az öreg fafaragót alakította. Roberto benigni 2021-ben megkapta Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
