Vaszary Piri 1901. május 19-én született Budapesten és 1965. október 2-án hunyt el Palma de Mallorcán. Jellegzetes arca és koránál idősebbnek tűnő megjelenése miatt gyakran formált meg vénlányokat, tanító- és nevelőnőket, háztartási alkalmazottakat, édesanyákat színpadon és filmen egyaránt.
Vaszary Piri 1901. május 19-én született Budapesten értelmiségi családba, ahol írók, festők, művészek vették körül. Gyermekkorától kezdve rendszeresen írt, többek között egy testvéreivel, Vaszary Gábor későbbi íróval és Vaszary János író-rendezővel, valamint Vaszary Kolossal közösen szerkesztett, családi lapba, aminek a Rémhír címet adták. „Mivel hatalmas, nagy család voltunk, megszámlálhatatlan rokonokkal, a lap remekül jövedelmezett. Ha valaki nem tartozott az előfizetők táborába, azt irgalmatlanul kiszerkesztettük.” A színésznőt színházi karrierjében is segítette két bátyja, Gábor és János.
Már gyermekként színésznő szeretett volna lenni. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult, majd Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházhoz. Később a Magyar Színházban és a Nemzetiben is játszott, fergeteges karikírozó képességgel formált meg karaktereket, játszott klasszikus és modern színművekben is. Idős hárpiától csíntalan iskolásfiúig, számtalan szerepben megtalálta a helyét.
Saját bevallása szerint sokat köszönhet a testvéreivel töltött gyermekkornak: „A fiúk eleinte sokszor megszégyenítettek, mert nő vagyok. Akkor elkezdtem őket utánozni. Gerelyvetést, birkózást tanultam. Az embernek mindenből van valami haszna. Szorgalmasan készültem fiúnak. Akkor játszottam első fiúszerepeimet, az életben. Talán azért megy ma olyan jól.” A színésznő páratlan sokszínűsége, a fiúszerepek iránti fogékonysága valószínűleg ebből a gyerekkori tapasztalatból fakad.
Egyik első sikere a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijének alakítása volt. Erről Móricz Zsigmond így számolt be: „Mikor először láttam a Nyilas Misi szívfacsaró utolsó jelenetét fent a házi színpadon egy házi próbán, zokogó roham vett erőt rajta s a színpadról pergő könnyekkel lelépő kisfiút úgy öleltem meg, mint apa a gyermekét és úgy vigasztaltam, becéztem, mint a saját megszenvedett kis fiamat. Vagy még talán inkább, mint ötvenéves fővel, negyven év előtti önmagamat.”
Ezt követően az Andrássy úti színházban játszott, ahol szerepeit Vaszary Gábor írta, a darabokat pedig Vaszary János rendezte. Ebben az időszakban csatlakozott a társulathoz a színház színésznőjeként és János feleségeként Muráti Lili is.
Színházi szerepei mellett a húszas évek végétől rendszeresen kapott filmszerepeket is. A csodadoktor (1926) című néma vígjátékban Römök Malvinkát, a csúnya lányt alakította, akit a Delejfalva fürdőorvosi posztját elnyerő sikeres pályázó köteles feleségül venni. Sajnos ez a film és A napkelet asszonya (1927) című szkeccsfilm is elveszett, de a tartalomleírás elárulja, hogy a színésznő már első mozgóképes megjelenéseiben is jellegzetes karakterszerepeket játszott.
Jellegzetes arca és koránál idősebbnek tűnő megjelenése miatt gyakran formált meg vénlányokat, tanító- és nevelőnőket, háztartási alkalmazottakat, édesanyákat. Komikus vénájára erősen építettek a rendezők. Az imdb.com nyilvántartása szerint 99 filmben tűnt fel. Ezekben szinte kizárólag mellékszerepeket kapott, de ezek is remekül megmutatták sokoldalúságát. A férfi mind őrült (r: Gertler Viktor, 1937) fürge, kissé bárgyú komorna, az Édes a bosszú (r: Vaszary János, 1937) élénk francia társalkodónő vagy az Afrikai vőlegény mogorva vénkisasszony (r: Balogh István, 1944).
A színésznő először Feld Andor nagyiparossal, majd Horváth Árpáddal, a Nemzeti Színház rendezőjével kötött rövid házasságot, végül Bodócsy Endre színházi orvos mellett állapodott meg. 1932 nyarán esküdtek, pár éven belül pedig megszületett két gyermekük, Piroska (1933) és Endre (1942) is.
A család 1944-ben a közeledő front elől elmenekült az országból. Az első évet Bajorországban, a pockingi menekülttáborban vészelték át, ahol tábori színház is működött és a színésznő fellépéseivel nagyon népszerű lett. Később valószínűleg Muráti Lilivel és Vaszary Jánossal menekültek Spanyolországig, ahonnan Dél-Amerikába mentek tovább.
Itt csatlakozott a Dél-amerikai Magyar Színjátszó Társasághoz (Dramática Húngara de América del Sur), amelynek Cselle Lajos és Hajmássy Miklós alapítók mellett Páger Antal, Szilassy László vagy Szeleczky Zita is tagja volt. 1954-ben törés követezett be a társulat életében, a színésznő Venezuelába, Caracasba utazott, és ott megalapította a Vaszary Piroska Színésztársulatot, ahol több mint harminc előadást rendezett fiatal cserkészek közreműködésével.
A hatvanas évek elején Piri férje, Bodócsy állásajánlatot kapott egy torontói magánkórházból, így a család Kanadába költözött. A férfi azonban váratlanul összeesett, majd heteken belül rákbetegségben elhunyt. A színésznő mindössze pár héttel érte túl. Palma de Mallorcán élő édesanyjához költözött, ahol súlyos fejfájásáról kiderült, hogy agydaganat okozza. 1965. október 2-án hunyt el.
(via Filmarchívum)
