A Classite egy olyan klasszikus zenei lemezekkel foglalkozó portál, amelyen nemcsak rengeteg lemez adatai lelhetőek fel, hanem az odalátogatók egyfajta közösséget is alkotnak: kapcsolatba léphetnek, beszélgethetnek egymással, megoszthatják tapasztalataikat és vásárolhatnak lemezeket is. Az oldal megálmodója, Fülöp Péter, bár mérnöki diplomával rendelkezik, régóta szenvedélyes rajongója a komolyzenei felvételeknek, legendás hírű gyűjteménnyel rendelkezik és nem titkolt célja az, hogy a hiánypotló oldalon az összes valaha megjelent kiadvány adatai szerepeljenek.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
– A 60-as években, a gimnáziumi éveim alatt a pop és a rock iránt érdeklődtem, majd később megismertem számos olyan zenekart, köztük az Emerson, Lake and Palmert, akik klasszikus zenei műveket is feldolgoztak. Akkoriban rengeteg ilyet hallgattam, nagyon megfogott ez az irány, később pedig már arra is kíváncsi lettem, hogyan szólnak vajon az eredeti alkotások. Elmerültem tehát minden olyan felvételben, amit meg lehetett szerezni és a klasszikusok rajongója lettem. Autodidakta módon képeztem magam és igyekeztem minél több mindent megtanulni nemcsak a zeneszerzőkről és az előadókról, hanem magukról a lemezekről is. Megalapítottam a lemezküldő vállalkozásomat, majd 1988-ban létrehoztam a Concerto lemezboltot és antikváriumot, amit 1993-ig vezettem.
– Miért hagytad abba?
– A családdal úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk Torontóba, ott próbálunk szerencsét. Egészen 2010-ig ott éltünk, a három fiam gyakorlatilag kint szocializálódott, azt hiszem Kanada ideális terepnek bizonyult számukra. Mindhárman tökéletesen beszélnek angolul, a legnagyobb fiam itt él Budapesten és anyanyelvi angoltanárként dolgozott, most burkoló szakmunkás. Remek volt kint élni, de Toronto és Budapest kulturális életét nem lehet összehasonlítani, nekünk ez hiányzott és hazajöttünk 2010-ben.
Itt egy év alatt több kiváló koncerten voltunk a feleségemmel, mint Kanadában tizenhét esztendő alatt. Hiányzott az a semmihez nem hasonlítható hangzás, amit a Zeneakadémia nagyterme tud csak nyújtani.
Természetesen sokat járunk a Müpába és a BMC-be is. A BMC azért is különleges helyszín az életemben, mert ott található a Mahler-gyűjteményem, amely jelen pillanatban a legteljesebb a világon.
– 8 éve létrehoztad a Classite-ot. Mi volt az elképzelésed, célod ezzel a portállal?
– A Classite tulajdonképpen az elmúlt ötven évemnek a gyümölcse. Mindaz megjelenik benne, amit én a hanglemezekről tudok. A Classite-on valódi diszkográfiákat lehet létrehozni. Korábban is létezett már hasonló oldal, ilyen a Discogs, amely hasonló elveken és üzleti modellen alapul, de komolyzenére alkalmatlan, hiszen nem szerepelnek azok a fontos adatok, amelyek egy ilyen felvétel esetében alapkövetelménynek számítanak. Emiatt a komolyzenei eladások is igen gyengék a Discogs-on.
– Mivel tud többet, mennyiben más a te oldalad?
– A legtöbb oldal lemezlistákat állít elő és bár ezekre nyelvileg helyes a diszkográfia megjelölés, szakmailag teljesen hibás. Az igazi diszkográfia a felvételek – a mi esetünkben performance – listája, időrendben vagy szerzőnként és azon belül művenként. A Classite-on mindkét rendezési elv megjeleníthető.
Ötvenöt jelentős művész, két együttes és két mű összes felvétele naprakészen megtalálható már nálunk. Az különösen fontos számomra, hogy előtérbe helyezzem a magyar művészeket, jelen pillanatban az oldalon szereplő diszkográfiák fele magyar.
Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Schiff András, Ránki Dezső és még sokak diszkográfiája csak a Classite-on található meg, hasonlóan Gustav Mahler műveiből készült valamennyi kiadott felvételhez.
– Milyen visszajelzésekkel találkoztál az elmúlt időszakban?
– Számos pozitív véleményt hallottam, a legtöbbször nyilván a szakemberek jeleztek és fejezték ki tetszésüket. A Classite egy folyamatosan alakuló, fejlődő oldal, és az általam elképzelt cél is idővel érhető csak el. Azt szeretném, ha az összes létező mű, zeneszerző és művész felvételének adatai megjelennének nálunk. Szerte a világból érkeznek megkeresések, Amerikából éppúgy, mint Japánból.
A tervünk szerint nem kizárólag adás-vétel történik a Classite-on, hanem a felhasználók igazi közösséget alkotnak majd, maguk is regisztrálhatnak lemezeket és feltölthetik az adatokat, így azokat mások is könnyen megtalálhatják.
– Az sem mindegy, hogy milyen kiadásban, milyen címke alatt jelennek meg a lemezek. Ha jól tudom erre különösen nagy hangsúlyt fektetsz.
– Már az 1970-as években felfedezték a gyűjtők, hogy bizonyos lemezek, bizonyos címkével jobban szólnak. Általában minél korábbi préselésű egy lemez annál jobb a hangzása és annál értékesebb. Tehát ugyanaz a márka és ugyanaz a lemez programjairól és előadóiról beszélünk, de az egyik címkével 100 dollár a lemez a másikkal csak 10. A címke formája, színe, gyártóhelye tehát utal arra, hogy mikor készült a lemez, milyen hangzást várhat a gyűjtő, ha megveszi. Hasonló hátterű címkével akár több száz kiadvány készült, majd ha egy adott kiadvány elfogyott egy másik címkével, általában gyengébb minőségben újra legyártották. Korábban ezeket a címkéket szövegesen definiálták, de ezen változtatott az 1990-es évek végen a Labelography kiadvány alkalmazva egy 3 karakteres kódot, a szöveg helyett. Ezt fejlesztette tovább Classite, az eredeti nyomtatott kiadványhoz képest. A
Classite Labelography a mai állapot szerint 27 lemezmárkát és 1251 lemezcímkét tartalmaz jelenleg, de az állomány folyamatosan bővül.
