Gálffi László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1952. november 16-án született Budapesten. Családjában öten voltak testvérek, nehéz körülmények között éltek, de minden lehetőséget megragadott, hogy színházat, operát lásson.
Asztalos édesapja azt szerette volna, ha követi a pályán, de ő inkább a színpad felé fordult. Már fiatalon amatőr színjátszó volt, majd 1971-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Horvai István és Kapás Dezső osztályában 1975-ben végzett, ezután a Vígszínházhoz szerződött.
A Szent István körúti társulatnak 1998-ig volt tagja, s a legnagyobbakkal – Páger Antal, Sulyok Mária, Ruttkai Éva – játszhatott együtt. A 2000-es évek elején szabadúszó színészként dolgozott, majd 2004-ben az Örkény István Színház egyik alapító tagja lett.
A színpadon talán az Equus és az Amadeus című darabok főszerepében emlékeznek rá a legtöbben, emellett királyok és hercegek sokaságát játszotta el – volt II. Henrik, II. Richárd, II. és III. Edward király. Alakította Shakespeare Othello című darabjában Jagót, szerepelt Katona József Bánk bánjában, Goethe Faustjában is, kiemelkedő alakítást nyújtott Fitz Simons: Edmund Kean című monodrámájában.
Plautustól Csehovig és Ionescuig szerzők sokaságának műveiben lépett a színpadra, játszott tragédiát és komédiát, abszurdot és szatírát egyaránt. Érzékeny, vibráló, intellektuális alkat, szerepeit belülről, tudatosan kidolgozott lélektani hitelességgel formálja meg. Előadóestjeit Baudelaire, Rimbaud és Villon verseiből állította össze, emellett rendezőként is bemutatkozott a közönségnek.
„Az operajátszásban lebilincselt a zene meghatározta precizitás. Tulajdonképpen mind a mai napig az operán keresztüli színészet érdekel, ahol minden megszólalásnak, mozdulatnak pontos, zeneileg kiszámított helye van, és a részletek egységes képpé állnak össze. Nem véletlen, hogy Ruszt József rituális színházához kezdtem vonzódni!”
A filmvásznon először A kenguru kamionsofőrjeként tűnt fel (1975), majd többek között a Requiem (1981), a Férfiakt (2006) és a Nyugalom (2008) című filmekben, valamint számos tévéfilmben játszott. Tony Palmer Wagner-filmjében II. Lajos bajor királyt alakította Richard Burton partnereként. Olyan színészóriásokkal került még kapcsolatba, barátságba, mint Laurence Olivier, John Gielgud, Vanessa Redgrave és Ralph Fiennes.
1994 és 2008 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt a művészi beszéd oktatója, 2008-tól egyetemi docens. Művészetét számos díjjal ismerték el: 1984-ben Jászai Mari-díjjal, 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2003-ban érdemes művész címmel tüntették ki. 2007-ben több évtizedes kimagasló színészi alakításaiért Kossuth-díjjal jutalmazták. 2010-ben a Halhatatlanok Társulata tagjai közé fogadta. 2015-ben Arany Medál-díjat, 2018-ban Páger Antal-színészdíjat kapott.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
