1929. november 12-én született és 1995. augusztus 28-án hunyt el Michael Ende, a Momo és A Végtelen Történet szerzője, aki A Gyűrűk Ura után és Harry Potter előtt uralta a fantasy műfaját.
Michael Andreas Helmut Ende 1929. november 12-én született Garmisch-Partenkirchenben. Apja, Edgar Karl Alfons Ende sikeres szürrealista festő és szobrász volt. Az ő révén már korán kapcsolatba került olyan művészekkel, mint Bertolt Brecht és Paul Klee. A kis Michael rendkívül rossz tanuló volt, amit úgy indokolt: „Ha nagyon belemerülök az egyszeregybe, akkor tönkremegy a fantáziám”. A helyzet az általános iskola után sem javult, a gimnáziumból kicsapták.
Szülei veszekedései miatt gyerekkorában Michael nagyon egyedül érezte magát, és ez az érzése egész életében megmaradt. Ennek kompenzálására barátokat keresett, ilyen volt Willi, egy szivarkereskedő fia, és Peter Horn, egy orvos fia. Ende Willi 1937-es halálakor találkozott először a halállal. A gyerekkori barát alakja elevenedett meg A Végtelen Történet Bux Barnabás Boldizsár figurájában.
A barátok mellett a háború volt meghatározó az életében. 12 évesen Münchenben élte át élete első bombatámadását, 1943-ban testközelből egy látogatása alkalmával Hamburg lerombolását. 1944-ben müncheni otthonukat is lebombázták, ekkor az édesapja több mint 800 műve megsemmisült. 1945-ben több barátja is behívót kapott. Őket mindössze egynapos kiképzés után küldték ki a frontra. Két barátja rögtön az első napon elesett. Erről értesülve Michael összetépte a behívót, és édesanyjához menekült Münchenbe, majd csatlakozott a náciellenes Bajorországi Szabadságfronthoz.
1946-ban Michael Rudolf Steiner világszemlélete és pedagógiája hatására a stuttgarti Waldorf-iskolában folytatta fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Az iskola emberközpontú szellemisége jelentős hatást gyakorolt későbbi írói munkásságára. 1943-tól ír verseket és rövid elbeszéléseket egy iskolatársa, Bokarius bíztatására. Első verse, A mutatványos az Esslinger Zeitungban jelent meg 1947-ben. Már ebben a szonettben megjelenik a műveire később is jellemző életöröm és a különböző művészeti stílusok szeretete. Ahogyan hőse, a mutatványos, ő is mindent magába szívott: színházat, festészetet, mozit, szerelmet.
Egy évet töltött színészként a lensburgi színházban Schleswig-Holsteinben. 1951-ben visszaköltözött Münchenbe, hogy író legyen. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Ingeborg Hoffmann színésznővel, aki bevezette a kabarék világába, így a müncheni Volkstheaterben színész, kabaréíró és rendező szerepkörökben próbálta ki magát. Dolgozott filmkritikusként, írt kabaréjelenetet és színdarabot. Első könyve, a Gombos Jim 1957-ben egy grafikus barátja javaslatára született meg. A kézirat két kötetben jelent meg. A Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (1960), illetve a Gombos Jim és a rettegett 13 (1962) meghozták számára az anyagi függetlenséget. Készült belőlük bábdarab és 20 nyelvre fordították le. Így csak az írásnak szentelte magát.
Vásárolt egy 1415-ben épült kastélyt Münchentől 30 km-re, Mangfalltalban. A felújítás azonban elvitte minden pénzét és még így sem sikerült lakhatóvá tennie az épületet, ezért eladta. A balszerencse a karrierjében is utolérte: 1966-ban elkészült A játékrontó című színdarabja, mely erős kritikákat kapott, és megbukott.
1972-ben azonban fordult a helyzet: ekkor jelent meg meseregénye, a Momo, avagy avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt. A saját maga által illusztrált kötet hatalmas sikert aratott, bár az NDK-ban betiltották. 1975-ben librettót írt a Momóból a zeneszerző Mark Lotardnak. A következő évtizedekben számos zenés darabját mutatták be a német színpadokon.
1979-ben fejezte be legismertebb művét, A Végtelen Történet című regényét, amely nemcsak a közönség körében aratott sikert, de számos díjat is elnyert. 1984-ben filmfeldolgozás is készült a bestsellerré váló könyvből. Ezt azonban Ende giccsesnek és kommersznek titulálta a mozit, ezért visszavonta nevét, és pert indított a forgatás megakadályozása érdekében, de kérelmét néhány jelenet törlésén kívül a bíróság elutasította. 2 évvel később a Momo megfilmesítésével sem volt elégedett.
Michael Ende kiadott műveinek példányszáma 1992-ben elérte a 15 milliót, azonban a irodalomkritikusok teljes mértékben mellőzték. Ende így nyilatkozott erről:
„Minden ajtón keresztül beléphetünk az irodalmi szalonba: a börtönajtón, az őrültek háza ajtaján, vagy a bordélyház ajtaján keresztül, csak egy ajtón, a gyerekszoba ajtaján keresztül nem szabad bejönni.”
1985. március 27-én, 64 éves korában tüdőembóliában elhunyt a felesége, Ingeborg Ende. 1989. szeptember 4-én feleségül vette Mariko Satót, könyvei japán fordítóját. 1994-ben megnyitotta archívumát, és megjelentette a Michael Ende kartotékszekrénye. Vázlatok és jegyzetek című munkáját, amelyben először beszél saját magáról és életéről. Ugyanebben az évben megoperálták gyomorrákkal, azonban a kezdődő kemoterápia sem hozott javulást. 1995. augusztus 28-án hunyt el Stuttgartban. Október 1-jén a müncheni Erdei Temetőben helyezték örök nyugalomra.
