Miklós György zongoraművész, tanár 1933. január 19-én látta meg a napvilágot.
Tanulmányait 1949-1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végezte Böszörményi Nagy Béla, Solymos Péter és Weiner Leó növendékeként. 1956-ban lett az Országos Filharmónia szólistája. 1955-1971 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanára; 1971-től a Zeneakadémia Zenetanárképző Intézetében, majd 1985-től a Zeneakadémián tanít.
“A sors nagy ajándéka volt számomra, hogy Weiner Leó tanítványa lehettem. Élete utolsó három évében tanított a lakásán, hetente két alkalommal. Egy-egy foglalkozás 2 és fél, 3 órát tartott. Hogy egy kezdő zongoraművésznek mit jelentett a világ egyik legzseniálisabb Mesterénél tanulni, az elmondhatatlan” – emlékezett vissza egykor.
Szólistaként, kamarazenészként és kísérőként mintegy 2000 hangversenyen lépett fel. Számos felvételt készített a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat számára, valamint olyan országokban adott koncerteket mint Anglia, Franciaország, Belgium, Olaszország, Németország, Ausztria, Lengyelország és Románia.
A Nemzeti Filharmonikusok, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a MÁV Szimfonikusok állandó partnereként olyan karmesterekkel dolgozott, mint Ferencsik János, Komor Vilmos, Kórody András, Lukács Ervin, Lukács Miklós és Németh Gyula.
Kamarapartnerének tudhatta többek között Tarjáni Ferencet, Kovács Bélát, Perényi Miklóst, Onczay Csabát, Mező Lászlót, valamint a Bartók Vonósnégyest.
2005-ben Weiner Leó-díjat kapott, 2020-ban pedig a Zeneakadémián átvehette zongora művésztanári Vasoklevelét.
