Szívesen járja a természetet és előszeretettel olvas verseket, miközben nemrég töltötte be a 75. életévét. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett kétszeres Kossuth- és Prima Primissima-díjas Perényi Miklós csellóművésszel a jeles évforduló kapcsán beszélgettünk zenei inspirációkról, a tanítás öröméről, a zeneszerzői alkotófolyamatról és arról, hogy miért kell állandóan kutatni az adott zenemű legmélyebb összefüggéseit.
– Mivel tölti a mindennapjait?
– Nagyon sokat járom a természetet, ez tölt fel igazán. Már nagyon régóta megfigyelem, hogyan változik fokozatosan a növény- és állatvilág körülöttünk, főleg a tavasz kezdetén, sarjadáskor. Azt tapasztalom, hogy sok minden, így például több rovarfaj is eltűnt az elmúlt években, évtizedekben. Gyengédebben kellene bánni mindazzal, ami körülvesz minket. Ha olvasok, leginkább verseket, de érdekel a technika is. Mostanában egyre inkább igénylem a csendet.
– Gyakran mondják önről, hogy halk szavú ember. Igaz ez?
– Nem feltétlenül, ez mindig attól függ, hogy ki kérdez vagy, hogy épp milyen témáról van szó. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szeretem magam reklámozni, soha nem kerestem azokat a lehetőségeket, amikor szerepelhetek. Más dolgok érdekelnek.
– Mik foglalkoztatják?
– A világ, ami minket körülvesz és benne természetesen a zene.
– Ez azt is jelenti, hogy napi szinten követi a közéleti, akár politikai eseményeket is?
– 11 éves korom óta úton vagyok, számos országban jártam és sok tapasztalatot szereztem a különböző kultúrákról, életkörülményekről és társadalmakról. Összességében hálás vagyok, hogy békében élhetek és remélem, hogy ez így is marad.
– Más érzésekkel veszi ma a kezébe a csellót, mint akár 30 vagy 50 évvel ezelőtt?
– A felgyorsult világ a hangszeres játékra, illetve a vele szemben támasztott követelményekre is hatással van. A zenei pályafutást manapság sokan hasonlítják az élsporthoz, ami nincs messze a valóságtól, hiszen a zenében is egyre nagyobb a technikai tudás és a pontosság szerepe, de számomra a lényeg mégiscsak az, hogy mennyire tudjuk megszólaltatni a zenemű lényegét, és milyen mélységekig tudjuk megmutatni egy adott darab tartalmát. Egy előadás során minden művész a saját egyéniségéből kiindulva mást emel ki, mást ad hozzá egy darabhoz. Ez egy nagyon kényes egyensúly, hiszen az aránytévesztés mindent boríthat. A minőségi interpretációhoz érzékeny belső hallásra van szükség.
– Hogyan lehet egyszerre magabiztos technikai tudással, ugyanakkor a mű igazi üzenetét megmutatva játszani?
– A legfontosabb az, hogy szánjunk időt a darab megismerésére, megértésére. Én igyekszem a lehető legtöbb időt azzal tölteni, hogy megismerjem az alkotást, de azt is tudom, hogy olyan szintű az információk és tennivalók sokasága a világon, hogy ez manapság nem könnyű feladat. Elmélyült elemzés és sok próba, ez a kettő kell egy jó koncerthez.
– A mai napig rendszeresen tanít. Mi motiválja?
– Számomra a tanítás igazi örömforrás. Ilyenkor az idő szorítása nélkül közelítek a zenéhez. A tanítási folyamat alatt, a legjobb pillanatokban, fel-felsejlik a darab legbelsőbb rétege, betekintést nyerhetünk a mű keletkezési körülményeibe is. Az sem baj, ha szerényebb képességű diákokkal találkozom, mert ilyenkor is sarkallhatjuk őket arra, hogy felfedezzék magukban a képességeiket. Ha pedig kimagasló tehetségekkel állok szemben, az lelkesítőleg hat, de meg kell találnom azokat a módszereket, eszközöket, amelyekkel igazán segíteni tudok.
– A koncertek és a tanítás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Ez mára a főtevékenységévé vált?
– Az aktív zenélés és a zeneszerzés szerves részét képezik az életemnek: amikor épp leteszem a hangszert, akkor komponálok. Jól kiegészíti egymást a két tevékenység, ugyanis ilyenkor az agy más-más területeit használhatom. Eötvös Péter a mai napig sokat segít nekem azzal, hogy meghallgatja a műveimet és időnként hasznos tanácsokat ad.
– Beszéljünk most kicsit az ön mestereiről, például Pablo Casalsról…
– Sokat tanultam tőle. Ő segített abban, hogy kimozduljak a komfortzónámból. Erre akkor nagy szükségem volt. Emellett nagyobb és számomra új zenei összefüggéseket mutatott meg, és tőle tanultam meg az énekhang fontosságának szerepét is a hangszerjátékban. Ezt én magam is alkalmazom a diákjaimnál.
– Mikor hallhatjuk legközelebb?
– Három komoly feladatom is van a közeljövőben. Március végén Ligeti Csellóversenyét adom elő a Budapesti Fesztiválzenekarral. Áprilisban Farkas Ferenc darabokat játszom a Budapesti Vonósokkal, szeptember végén pedig a Concerto Budapesttel Bartók Brácsaversenyét játsszuk majd a saját cselló-alkalmazásomban.
