Lisztet tekinti példaképének, de olyan szerzők is közel állnak a szívéhez, mint Schubert, Rachmaninov vagy Chopin. Farkas Gábor zongoraművész legutóbb épp a lengyel szerző két zongoraversenyét vette lemezre, de az idei évben Rachmaninov születésének 150. évfordulóját is nagyszabású koncertsorozattal készül megünnepelni. A Zeneakadémia Liszt Ferenc-díjas tanszékvezetőjével ázsiai élményeiről, új Chopin-lemezéről és április 2-i szólóestjéről is beszélgettünk.
– Nemrég érkezett haza Japánból, ahol korábban élt is négy évig. Milyen élményeket szerzett most?
– Tokióban volt egy szólóestem, ahol frissen játszottam el egy új műsort. Néhány napot tanítottam a Tokyo Music of College-ban is, ahol vendégprofesszori státuszom van, majd átmentem Szapporóba. Ebben a városban minden évben megrendezik a Liszt Szemináriumot, ami idén már 25 éves. Magyar részről a Zeneakadémia az egyik partner, a japánok részéről pedig egy gyönyörű, modern koncertközpont, a Kitara Concert Hall ad otthont az eseménynek. Itt egy kamarakoncerten játszottam, illetve mesterkurzust tartottam más tanárokkal – többek között Perényi Miklóssal – együtt.
Gyakran látogatok ki Ázsiába és főként Japánba a korábbi ottani munkám révén. Missziómnak tartom, hogy Európát és Ázsiát kulturális híddal kössük össze, ezért is örültem neki annyira, amikor tavaly szeptemberben sikerült megvalósítani az első Távol-Keleti Fesztivált a Magyar Zene Házában. Az ázsiai zenészek rendkívüli eredményeket értek el az utóbbi időben: ha megnézzük a legnagyobb zongoraversenyeket (például a Van Cliburn- vagy a Chopin-versenyt), a vezető helyezések között biztosan találunk ázsiai származású fiatalokat.
– Aktívan koncertezik, de emellett 2020 szeptembere óta a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékét is vezeti. Mit szeret a tanításban?
– Tanítás közben sok olyan dologra ráébred az ember, amiket gyakorlás során ösztönösen csinál. Amikor ezeket meg kell fogalmazni valaki másnak, tudatosabbá válik minden. Kocsis Zoltán mondta egyszer, hogy az egész életen át való tanulásban hisz, nem pedig a tanításban. Én is így vagyok vele, és a tanítást egy teljesen egyenrangú tevékenységnek képzelem el. Ilyenkor más hatások érnek, amelyektől én is fejlődök. Azokkal az emberekkel tudok jól dolgozni, akik ugyanolyan megszállott módon kutatnak és tanulnak, ahogy azt én is teszem.
Ha valaki nem tudja befogadni az érzeteket és érzelmeket, akkor lehet akárki a tanára.
– Mi az, amit leginkább át szeretne adni a növendékeinek?
– Azt, hogy az előadó-művészetet a színpadon lehet igazán megtanulni. Én a magam részéről beleőrülnék, ha csak egyféle dolgot kellene csinálnom. Lisztet tekintem példaképemnek, aki úttörő zeneszerző volt, de felfedezte a régieket is, rengeteget koncertezett, nevelte a jövő generációját, felvirágoztatta Weimarban a zenekari életet, és még sorolhatnám. Számomra ezt jelenti a zenészlét, így arra törekszem, hogy nyitott, kozmopolita zenész legyek.
– Legközelebb április 2-án lép fel egy szólóesten a Zeneakadémia Nagytermében. Milyen koncepció alapján állította össze a programot?
– Rubinstein egyszer azt nyilatkozta erről, hogy ő a koncert egyharmadát a közönségnek, egyharmadát magának, egyharmadát pedig a kritikusoknak „szánja”. Persze ezek a részek átjárhatóak, de az utóbbi koncertjeimen én is egyfajta hármas felosztáshoz tartom magam.
A mostani koncertet egy olyan Bach-darabbal kezdem, amelyet Petri Egon írt át zongorára. Ez remek felvezetője lesz egyik kedvencemnek, Schubert B-dúr szonátájának. A szünet utáni rész első felében meg szeretném mutatni, hogyan hatott Liszt az impresszionistákra. A Villa d’Este szökőkútjai című művében ugyanis úgy jelenítette meg a vizet, ahogy előtte még senki más: képként. Ezt a művet Ravel Jeux d’eau-jával és Debussy Reflets dans l’eau című darabjával párosítom, hogy egységes képet kapjunk hangulatilag.
Majd a keringők különböző változatai kerülnek terítékre, kezdve Liszt Mefisztó-keringőjével, amelyet követően egy kis pihenőt fog jelenteni Debussy Valse romantique című, fiatalkori darabja, amit talán a zongoristák nagy része nem ismer, és végül a sziporkázó, virtuóz Strauss-Grünfeld Bécsi este című koncertparafrázis zárja a hangversenyemet.
– Furdal a kíváncsiság, hogy ezek közül melyik az a darab, ami a legközelebb áll önhöz…
– A Schubert-szonáta, amit már régóta szerettem volna közönség előtt is eljátszani.
– Az eddigi lemezfelvételeit elnézve, Liszt művei foglalnak el hangsúlyos helyet benne.
– Így van, hiszen mi mással mutatkozhatna be egy magyar zongorista, aki megnyerte a weimari és a budapesti Liszt-versenyt, mint az ő műveivel? (nevet) Első albumom An evening with Liszt címmel jelent meg, és a Franz Liszt International Society-től megkaptam érte a „2009 legjobb Liszt-felvétele” díjat. Utána a 2011-es Liszt-év nyitókoncertje lett rögzítve, ahol Kocsis Zoltánnal és az NFZ-vel játszottam együtt. A harmadik lemezem is Liszthez kapcsolódik, ami után megfogalmazódott bennem, hogy nemcsak az ő zenéjét szeretném behatóan tanulmányozni, hanem például Schubertét, Schumannét és Chopinét is.
– Legfrissebb lemezére Chopin két zongoraversenyét vette fel Vásáry Tamással és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Hogyan emlékszik vissza a közös munkára?
– Elég kevés idő állt a rendelkezésünkre, mindössze három nap alatt kellett felvennünk a két darabot. Ettől függetlenül felemelő érzés volt számomra az egész folyamat.
Tamás személye mindig nagyon inspiráló: csodálatos, nagy lélekkel megáldott ember,
aki ráadásul számtalanszor játszotta már életében ezeket a zongoraversenyeket. A legjobban a zongorista-karmesterekkel szeretek együtt dolgozni, mert ők pontosan tudják, hogy mikor fog például lassítani a szólista. Hihetetlen volt látni, hogy Tamás mindhárom napot végigállta, fejből vezényelt, és rendkívül szolgálatkészen viszonyult hozzám. Koncerten sokat játszottunk már együtt, de közös felvételünk még nem volt, így külön öröm, hogy ez a lemez elkészülhetett. Hálás vagyok a Wacław Felczak Alapítványnak és a Lengyel Intézetnek is, mert az ő támogatásuk nélkül sem jöhetett volna létre az új album.
– Az idei év következő nagy vállalása Rachmaninov születésének 150. évfordulójához kapcsolódik, amelynek alkalmából a szerző összes zongoraversenyét el fogja játszani. Mit lehet tudni erről a sorozatról?
– Két módon tisztelgek Rachmaninov munkássága előtt: egyrészt a zeneakadémistákkal eljátszatom az összes szólózongora-darabját, ami öt koncerten keresztül fog menni. Szerintem ez egy remek cél a diákoknak is. Másrészt úgy voltam vele, hogy én is aktív szerepet szeretnék vállalni az emlékévben, hiszen
imádom Rachmaninovot, ő a zongorázás egyik csúcsa.
A sorozat 2023 szeptemberében indul, amelynek keretén belül mind az öt zongoraversenyét el fogom játszani több koncerten is, de különböző zenekarokkal. Többek között a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Győri és a Miskolci Filharmonikus Zenekar vesz majd részt benne.
Néhány éve volt egy olyan koncertműsorom, amikor egyben eljátszottam Liszt Vándorévek című művének mindhárom kötetét és a függeléket is. Ehhez tudnám hasonlítani a mostani vállalásomat, de szeretem a kihívásokat. Az emlékévek pedig segítenek abban, hogy milyen irányban lenne érdemes bővíteni a repertoáromat. Épp Rachmaninov mondta, hogy egy élet is kevés a zongorairodalomra…
