Száz éve, 1923. április 20-án született Tito Puente, a latin zene egyik legnépszerűbb alakja, „a mambókirály”, „a salsa szultánja”.
Ernest Anthony Puente Jr. a New York-i Spanyol Harlemben látta meg a napvilágot Puerto Ricó-i bevándorlók gyermekeként. Egészen kiskorától a zene bűvöletében élt, otthon minden edényen, bútoron és az ablakpárkányon dobolt, végül anyja a szomszédok panaszkodása miatt beíratta zongorát tanulni. Tízévesen visszatért a doboláshoz, helyi együttesekben játszotta az afrikai, kubai és Puerto Ricó-i muzsika keveredéséből kialakuló salsa zenét. Táncos akart lenni, de álmai szétfoszlottak, amikor egy balesetben ínszalagszakadást szenvedett.
Tinédzserként lett az afro-kubai dzsesszt játszó, akkor rendkívül népszerű Machito együttesének dobosa. Miután az Egyesült Államok 1942-ben belépett a második világháborúba, őt is besorozták. Kilenc ütközetben vett részt, leszerelése után a veteránokra vonatkozó törvényt kihasználva a híres Juilliard zeneiskolában zeneszerzést, hangszerelést és zeneelméletet tanult.
1947-ben megalapította a héttagú Piccadilly Boys nevű zenekart, amelyet két ével később nagyzenekarrá bővített, az együttes középpontja az ütőhangszereken játszó Puente volt. Az ő dalai indították el a mambólázat, ennek köszönhette a haláláig büszkén viselt Mambókirály becenevet. Hozzájárult az 1950-es évek cha-cha-cha-hullámának elindításához is, amely először csak egy zenei forma volt, majd 1954 után lett divattánc, a rumba és a mambó egyfajta érdekes változata.
Repertoárja a big-band dzsessztől a bossa nován keresztül a popzenéig terjedt, de leginkább a salsához ragaszkodott (bár ezt az elnevezést soha nem kedvelte), ő maga azt mondta, dzsesszt játszik, némi latin beütéssel. A salsa heves, forró ritmusa nagyrészt az ő zenéjének köszönhetően hódította meg a világ szórakozóhelyeit. Puente több mint hat évtizedes pályafutása során száznál több lemezt adott ki, megszámlálhatatlanul sok albumon szerepelt vendégzenészként. Megfordult a világ nagy dzsesszfesztiváljain, a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Dizzy Gillespie, Dexter Gordon, Miles Davis. 1996-ban meghívták az atlantai aranyolimpia záróünnepségére, az általa akkor használt dobok ma Washingtonban, az amerikai történelemnek szentelt múzeumban láthatók.
Puente előadását elképesztő show-elemekkel tarkította. Képzett muzsikus lévén tökéletesen szólaltatta meg a vibrafont, a zongorát, a kongát és a bongót, és nem jött zavarba akkor sem, ha szaxofont fogott a kezébe. Szerzeményeit mások is örömmel játszották, Carlos Santanának például az 1970-es évek elején nagy anyagi és művészi sikert hozott olyan Puente-kompozíciók feldolgozása, mint az Oye Como Va és a Para los Rumberos. Puente volt az egyik sztárja az 1992-ben bemutatott A mambó királyai című filmnek, amely a fiatalabb generáció körében is népszerűvé tette. A 77 éves zenész 2000. május 31-én, egy Puerto Ricó-i fellépésén szívrohamot kapott, és életét a már New York-ban elvégzett műtét sem tudta megmenteni, aznap éjjel meghalt.
1997-ben Bill Clinton elnöktől megkapta a művészeknek adható legmagasabb amerikai elismerést, a nemzeti művészeti érdemérmet, csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán, a Berklee College of Music és a Columbia Egyetem díszdoktora volt. Ötödik Grammy-díját halála előtt néhány hónappal vehette át, 2000 szeptemberében az első Latin Grammy-gálán posztumusz díjjal ismerték el munkásságát, 2003-ban posztumusz Grammy-életműdíjat kapott. Szerepelt a Szezám utca és A Simpson család című tévésorozatokban, nevét a Spanyol Harlemben utca és postahivatal, Puerto Ricón előadóterem viseli. Az 1990-es évek elején az a megtiszteltetés érte, hogy a Puerto Ricó-i szenátus rendkívüli ülésszakon méltatta, sőt fel is léphetett a törvényhozók előtt.
Tito Puente színes, sokak szerint rikító színpadi megjelenésével, energiával teli muzsikájával a latin zene egyik szimbóluma. Népszerűsége ma is töretlen, zenéjével hidat teremtett generációk és népcsoportok között, salsája sugárzóan örömteli hangulatot áraszt, amelyre nem lehet nem táncolni.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga.
