1770. március 20-án született és 1843. június 7-én halt meg Johann Christian Friedrich Hölderlin német költő, a modern líra sokáig elfeledett előfutára. Filozófiai gondolatai olyan nagyságokra hatottak, mint Martin Heidegger, Theodor Adorno, Jacques Derrida, Michel Foucault, verseit megzenésítette többek között Johannes Brahms, Richard Strauss, Paul Hindemith, Benjamin Britten és Ligeti György is.
Egy württembergi kisvárosban, a Neckar folyó mellett fekvő Lauffenben látta meg a napvilágot 1770. március 20-án. Kétszer is megözvegyült anyja négy gyermekét temette el, a megmaradt hármat egyedül nevelte fel. Az otthon gyászos komorsága, az árvaság érzése okozhatta Hölderlin későbbi mélabúját, lelki bajait.
Anyja kívánságára evangélikus papnak készült, kolostori iskolákba járt, ahol megtanult latinul, görögül és héberül, majd a tübingeni egyetemen teológiát hallgatott. Itt a filozófus Hegel és Schelling szobatársa volt, akik erősen hatottak rá, később Rousseau és Kant, majd Spinoza, Locke és Fichte híve lett. Doktori értekezését 1793-ban A szépművészetek története a görögöknél címmel írta. Vizsgáit ugyan letette, mégsem lett pap, mert a görög mitológia iránti rajongását nem tudta összeegyeztetni a keresztény dogmákkal, ugyanakkor az elhivatottság élt benne, és a költészetet az istenek és az emberek közti közvetítőnek tartotta.
1793-ban ismerkedett meg Friedrich Schillerrel, aki pártfogásába vette és házitanítói állást szerzett neki, s bár Hölderlin nem lett jó tanár, ettől kezdve ebből próbált megélni. Első verseit, valamint Hüperión című regényének részletét is Schiller jelentette meg folyóiratában. A levélregény a lélek belső hullámzását, az emberi törekvések sikereit és kudarcait érzékelteti, emellett bölcseleti és önéletrajzi elemeket is tartalmaz.
Hölderlin 1794-ben Jénában újból találkozott Schillerrel, akinek hatására ő is köszöntötte a francia forradalom új világát, himnuszokat írt a szabadsághoz, az emberiséghez, a harmóniához és a természethez. 1795-ben házitanító lett egy frankfurti bankárnál, és szerelmi viszonyba keveredett annak feleségével. Az asszonyt Diotimaként, az ókori görögség megtestesítőjeként ünnepelte verseiben és a Hüperión második részében, amely 1799-ben jelent meg.
Boldogságuknak a férj vetett véget, és a költő 1798-ban összetörve hagyta el Frankfurtot. 1798 és 1801 közt íródtak nagy elégiái: a Menon panaszai Diotimáért, a hellén eszméket és a kereszténységet ötvözni akaró Kenyér és bor, valamint befejezetlen verses tragédiája, az Empedoklész halála. 1799-ben folyóiratot tervezett, később Schiller révén a jénai egyetemen tanári állásra pályázott, ám kudarcot vallott és ismét házitanítónak állt Svájcban, majd Bordeaux-ban, ekkor már mutatkoztak rajta a skizofrénia tünetei.
Amikor szerelme 1802-ben meghalt, Hölderlin gyalog indult haza, de csak két hónap után ért elgyötörten és félig tébolyultan, üres zsebbel Nürtingenbe. Egy barátja könyvtárosi állást szerzett számára Frigyes hessen-homburgi tartománygrófnál, de amikor barátja hamis vádak miatt öt hónapra fogságba került, Hölderlin ismét összeomlott, a börtönt csak azért kerülte el, mert lelkiállapota miatt tárgyalásra alkalmatlannak minősítették.
Eredménytelen klinikai kezelések után reménytelennek minősítették, és 1807-ben egy tübingeni asztalosmester gondjaira bízták, aki művelt ember volt, még a Hüperiont is olvasta. Hölderlin közel negyven évig élt az ő házának egyik szobájában, egyre romló állapotban, utóbb már látogatóit sem ismerte meg és nevét is elfelejtette.
A halál 1843. június 7-én váltotta meg szenvedéseitől. Életében nem sok elismerést kapott, halála után feledés borult művére, és csak a múlt század elején fedezték fel újra. Műveinek első teljes kiadása 1923-ra jelent meg, a kritikai kiadás utolsó kötete 1986-ra készült el. Filozófiai gondolatai olyan nagyságokra hatottak, mint Martin Heidegger, Theodor Adorno, Jacques Derrida, Michel Foucault, verseit megzenésítette többek között Johannes Brahms, Richard Strauss, Paul Hindemith, Benjamin Britten és Ligeti György is.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
