1843. június 15-én született és 1907. szeptember 4-én hunyt el Edvard Grieg, a legjelentősebb norvég zeneszerző, akinek talán legismertebb műve az Ibsen Peer Gynt című drámájához írott kísérőzene.
Bergenben jött a világra egy skót eredetű családban, apja az ottani angol konzul volt. Zenekedvelő családban nevelkedett, zongorázni hatévesen anyjától tanult. Tizenöt évesen egy családi barát tanácsára a lipcsei konzervatóriumba küldték, ahol zongorát és zeneszerzést tanult – de szavai szerint „ugyanolyan ostobán végzett, mint ahogy odakerült”. A hagyományos komponálást idejétmúltnak és fullasztónak találta, és mindenáron szakítani akart vele. Zongoristaként első szólókoncertjét 18 évesen Karslhamn városában adta, egy évvel később szülővárosában is fellépett, a többi közt Beethoven Patetikus szonátájával. 1863-tól Koppenhágában élt, barátságot kötött a fiatal Rikard Nordraakkal, a norvég himnusz zeneszerzőjével, aki Grieghez hasonlóan minden iránt lelkesedett, ami norvég – legyen az saga, hegy, fjord, avagy a falusi emberek.
A zeneszerző 1867-ben megnősült, énekesnő unokatestvérét vette el és hamarosan megszületett lányuk. Ezek az események inspirálták egyik legnépszerűbb művét, a romantikus a-moll zongoraversenyt, amely azonnal hatalmas sikert aratott. A folytatás azonban elmaradt, bár mindenki ezt várta tőle, Grieg nem írt több zongoraversenyt. A darabról, amelyben keveredik a líra, a norvég folklór és a virtuozitás, elragadtatással nyilatkozott Liszt Ferenc is, akivel 1870-ben Grieg Rómában személyesen is megismerkedett, s akinek később több darabot is dedikált.
Grieg évi 1600 korona ösztöndíjat kapott a norvég kormánytól, sokat vezényelt, döntő szerepet vállalt a norvég konzervatórium és az oslói filharmonikus zenekar létrehozásában. 1876-ban ott volt az első Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján is – de nem mint meghívott, hanem a Bergenposten című lap tudósítójaként. 1885-ben Bergen mellett építette fel otthonát, a Troldhaugent, amely ma múzeumként működik. Gyenge egészsége dacára (fiatalkorától légzési nehézségekkel küszködött) hangversenykörutat tett Skandináviában, Angliában és a kontinensen. Az 1880-as évek végétől már Európa-szerte ünnepelt komponista 1907. szeptember 4-én halt meg Bergenben.
Temetésén, amelyen negyvenezren vettek részt, kívánságának megfelelően saját, Nordraak halálára írt gyászindulóját és Chopin második zongoraszonátájának gyászindulóját játszották, a hamvait tartalmazó urnát a Troldhaugen közelében lévő sziklafalban helyezték végső nyugalomra.
Grieg a korabeli Európa romantikáját ötvözte a norvég népi hagyománnyal, zenéjét kifinomult líraiság jellemzi, harmóniái újszerűen hatottak. Zenéjének hatása Csajkovszkijtól Bartókon át Maurice Ravelig és Claude Debussyig számtalan pályatársánál kimutatható, jóllehet utóbbi így nyilatkozott róla: „gyümölcsfagylattal beborított málna bonbon”. Nem voltak nagy szimfonikus álmai (egy operába kezdett bele Björnson Olav Trygvason című darabja nyomán, de nem fejezte be), a kis műfajokban érezte jól magát. Ma már ritkán hangzik fel a Holberg-szvit, a magyar koncertéletben szinte ismeretlen Björnson Sigurd Jorsalfar című drámájához írt kísérőzenéje. Dalai, zongoraművei rendszeresen megszólalnak a világ hangversenytermeiben, ő a modern népdalfeldolgozás egyik úttörője.
Legnépszerűbb darabja az Ibsen Peer Gynt című drámájához az író felkérésére komponált kísérőzene. Grieg eredetileg 23 darabot írt a drámához, ezek közül nyolcból később két szvitet komponált, a legismertebb részek: Reggeli hangulat, Anitra tánca, A hegy királyának palotájában, Solvejg dala. A szvitet még a zeneszerző életében, 1891-ben bemutatta Magyarországon a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Erkel Sándor vezényletével. A két szvit tételei nem csak a hangversenytermekben csendülnek fel, számtalan film kísérőzenéjéből, reklámokból is vissza-visszaköszönnek, A hegy királyának palotájában című részt feldolgozta többek között Duke Ellington, a The Who, az Emerson, Lake & Palmer, az ELO és az Apocalyptica, sőt az Offspring punk-rock együttes is. Maga Grieg később szabályszerűen megutálta művét, amelyet hallgatni sem volt hajlandó, rosszul esett neki, hogy nevéről csak ez a „könnyű” darab jut az emberek eszébe.
Több külföldi egyetem avatta díszdoktorává – a legenda szerint amikor a Cambridge-i Egyetemtől is megkapta a kitüntetést, azonnal a postahivatalba rohant és sürgönyt küldött legjobb barátjának „Doktor Grieg” aláírással. 1880 és 1882 között a Bergeni Filharmonikus Zenekar zeneigazgatójaként is működött, 1898-ban ő szervezte meg az első bergeni zenei fesztivált. Nevét őrzi szülővárosa legnagyobb hangversenyterme a Grieg téren, a bergeni Zeneakadémia és a város legnagyobb szállodája, a 4872-es számú aszteroida, a Merkúron egy kráter, az Antarktiszon egy hegycsúcs, 1991 és 2000 között arcképe díszítette az 500 koronás norvég bankjegyet.
