Elhunyt dr. Tóthpál József címzetes főiskolai tanár, a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság elnöke, az MTA köztestületi tagja és a KÓTA tiszteletbeli elnöke. Az alábbiakban Szabó Péter Liszt Ferenc- és Lajtha László-díjas gordonkaművész, a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság művészeti igazgatója búcsúzik tőle.
Társaságunk szomorúan tudatja mindazokkal, akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy elhunyt Dr. Tóthpál József, a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság elnöke.
A Társaság nevében emlékezem elnökünkre, dr. Tóthpál Józsefre, aki e tisztséget egyesületünk 2004-es megalapításától fogva egészen haláláig betöltötte. Családunk képviseletében emlékezem az emberre, aki édesapámnak, Szabó Csabának oly magától értetődő egyszerűséggel nyújtott, nehéz időkben, pótolhatatlan segítséget. Kapcsolatuk kezdetéről szólaltassuk meg őt magát:
„Személyes emlékeimben az a kép és pillanat idéződik fel, amikor 1986-ban a Kórusok Országos Tanácsának főtitkáraként először találkoztam Budapesten Szabó Csabával, akit Maklári József, a Zeneakadémia karvezetés-tanára, a Váci Vox Humana karnagya, a KÓTA akkori elnöke mutatott be nekem. Mondván, ismerkedjünk meg, és jó lenne, ha tudnánk segíteni neki és családjának – egy sorsfordító ügyben. Szabó Csaba röviden és világosan vázolta a helyzetet, féltően beszélt fiai jövőjéről, kifejezvén szándékát, hogy Ceauşescu Romániájából szeretne áttelepülni Magyarországra. Hasonló feladattal eladdig nem találkoztam; minisztériumi kapcsolataim révén azonban nyomban Körberné Nagy Máriának, a Művészetoktatási Osztály munkatársának figyelmébe ajánlottam, aki párfogásába vette; Szabó Csaba így került később – az áttelepülési procedúrát követően – Szombathelyre, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékére.” Eddig az események tárgyszerű leírása, amelyhez értékelést is fűz:
„»Erdélyi magyarságtudattal« – tiszta és nyílt ambíciókkal, tenni akarással és alkotói vággyal – a nemzettudatában megnyomorított, visszafojtott korabeli Anya-Magyarországon »új életet« kezdeni rendkívüli megpróbáltatás lehetett.”
Az idézett sorok 2013-ban, édesapám halála után tíz évvel íródtak; kirajzolódik belőlük egy egész korszak, és kidomborodik Tóthpál József személyes állásfoglalása is, az az attitűd, amely az Ő egész munkásságát, zenei életünk minden területén, a Szabó Csaba Nemzetközi Társaságban is motiválta. Elnök úr pótolhatatlan volt: képviselte a Társaságot anyaországi és erdélyi rendezvényeinken, eligazodni segített a magyar pályázati és támogatási rendszer útvesztőiben, még betegségében is figyelemmel kísérte munkánkat.
Az embert jellemzik nyelvi szimbólumai. Amikor Tóthpál József 2009-ban a 85 éves Szőnyi Erzsébetet köszöntötte, benne ’a nemes zene evangéliumának hirdetőjét’ méltatta. Hasonló fordulattal, Szabó Csaba 2002–2003-ban, Szombathelyen komponált miséiről, a Szent Cecília és a Szent Márton tiszteletére írottakról, meg az évtizedekkel korábbi, Marosvásárhelyt készült és Kájoni János Kyrie-dallamát feldolgozó enigmatikus Passacagliáról szólván úgy ítélte, ezek a művek ’a magyar evangéliumi zeneművészet legszentebb teljesítményei’ közé tartoznak.
Dr. Tóthpál József erőforrása bizonyára az ő evangéliumi elkötelezettsége volt: erőforrása sok évtizeden át, a magyar zeneélet sokféle őrhelyén, rendszereken átívelően és érdekcsoportok fölé magasodva, mindannyian oly sokat köszönhetünk.
Lett volna még szükség Dr. Tóthpál József tudásának, hivatástudatának, személyes példájának jelenlétére továbbra is. Ha ez Neki és Nekünk nem adatott meg, maradjon velünk elevenen életének, munkájának emlékezete.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem helyeztünk el reklámot.)
