A sokoldalú művész, Tóth-Vajna Zsombor néhány éve kezdett el vezényléssel foglalkozni, és legközelebb január 19-én, saját zenekara élén láthatjuk karmesterként a Karmelita kolostorban. Azonban ez nem jelenti azt, hogy eredeti hangszereit, az orgonát és a csembalót háttérbe szorítaná: számos koncertre készül a közeljövőben, többek között a londoni Westminster-apátság orgonáján fog játszani első magyar zenészként.
– Hogyan összegeznéd a 2023-as évet?
– Nagyon jól sikerült az elmúlt év, meg tudtam valósítani azokat a célokat, amiket kitűztem magam elé. Szakmai szempontból az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy a billentyűzés mellett szeretnék többet vezényelni. Már második éve tanulok Hamar Zsoltnál, és az év közepe felé elkezdtek jönni karmesteri felkérések is. Nagyon izgalmas ez nekem, mert a pálca egy új „hangszernek” számít az életemben. Ezenkívül billentyűs oldalról is több olyan koncertet sikerült adni, ami a szívem csücske volt.
– Az idei évre milyen célokat tűztél ki?
– Negyedik éve végzek egy doktori képzést a londoni Royal College of Musicban, amit idén szeretnék befejezni. A disszertációval már egész jól állok, de még három órányi zenei anyagot fel kellene vegyek. A témám a 17. század végének angol orgonazenéje, Henry Purcell, John Blow és az ő kortársaik, amivel jelenleg a világon rajtam kívül senki más nem foglalkozik. A doktori befejezése mellett szeretnék többet kamarazenélni és vezényelni, valamint olyan orgonakoncerteket adni, ahol történelmi hangszereket szólaltathatok meg.
– Január 19-én a Karmelita kolostorban fogsz vezényelni, ahol Esterházy Pál Harmonia Caelestis című gyűjteménye szólal meg. Mit érdemes tudni a műről?
– A magyar barokk zene egyik legkiemelkedőbb alkotása ez az 1711-ben megjelent gyűjtemény. Habár Esterházy Pál nádor nevét viseli, valószínűleg nem ő írta a zenéket, hanem körülbelül három-négy, jól megkülönböztethető zeneszerző. De azt biztosan tudjuk, hogy a szövegeket ő válogatta hozzá. 55 kantátát tartalmaz a kötet, amiből 27-et fogunk most előadni. A koncert a magyar kultúra napjához kapcsolódik, emiatt is különleges, hogy magyar vonatkozású barokk muzsikával tudunk ünnepelni. Egy másik érdekesség, hogy a Karmelita kolostor nagy orgonája is meg fog szólalni a koncerten.
– A koncerten közreműködő zenekar, amit a testvéreddel, Tóth-Vajna Gergellyel hoztatok létre, a Harmonia Caelestisről kapta a nevét. Hogyan jött az ötlet?
– Amikor kitaláltuk, hogy szeretnénk létrehozni egy együttest, elkezdtünk rajta gondolkodni, hogy milyen nevet adhatnánk neki. Emlékszem, hogy rengeteg verzió, szóösszetétel volt felírva a telefonomban latin, olasz és angol nyelven. Aztán odamentem a polchoz átrendezni a kottákat, és egyszer csak a kezembe akadt a Harmonia Caelestis kiadása. Villámcsapásszerűen hasított belém, hogy maga a név gyönyörű, hiszen mennyei harmóniát jelent, és magyar vonatkozása is van, tehát szebb nevet nem is kívánhatna magának egy barokk zenekar.
– Állandó vagy alkalmi jelleggel működik a zenekar?
– Az együttes nagyon változó összetételű, tehát abszolút projektek mentén működik. Amikor megalapítottuk, az első nagy vállalásunk az volt, hogy eljátszottuk Georg Friedrich Händel Op. 1-es 12 szólószonátáját három koncerten a Nádor teremben. Azóta kisebb Mozart-szimfóniáktól kezdve nagyobb barokk művekig, kantátákig sokféle repertoárral foglalkoztunk. Mindig ahhoz alkalmazkodunk, hogy milyen lehetőség jön éppen, ettől függően változik a hangszeresek száma és összetétele.
– Februárban a londoni Westminster-apátságban fogsz fellépni első magyar zenészként. Hogyan kaptad a felkérést?
– Londonban viszonylag sokat szoktam koncertezni, általában történelmi hangszereken, és mindig figyelek arra, hogy a 17. századi angol repertoárt szólaltassam meg, ami a kutatási területem. Egy éve keresett meg az apátság egyik orgonistája, hogy hallottak a kutatásomról, és szeretnék, ha eljátszanám ezeknek a szerzőknek a műveit náluk.
A Westminster-apátságban fellépni több szempontból is izgalmas számomra. John Blow és Henry Purcell, akik a kutatásom központi alakjai, az apátság orgonistái voltak. Blow, Purcell mestere tíz év után úgy döntött, hogy átadja a pozíciót tehetséges növendékének. Purcell korai halála után azonban újra Blow lett az apátság orgonistája, és így az egyetlen olyan muzsikus, aki kétszer is betöltötte ezt a posztot. A történet további érdekessége, hogy Purcell, Blow és Händel, akitől szintén fogok játszani, az apátságban vannak eltemetve. Egészen különleges érzés lesz a „közelükben” játszani. Ráadásul a koncertre III. Károly király is meghívást kapott.
– Milyen más koncertekre készülsz a közeljövőben?
Ha hazajöttem Londonból, február 24-én lesz egy matinékoncertem a Régi Zeneakadémián, ahol Gábor Audrey énekessel fogunk Purcell-dalokat előadni, illetve én szólódarabokat is játszom a szerzőtől. Utána március 4-én a Savaria Barokk Zenekar Sokoldalú muzsikusok című estjén lépek fel egy Haydn-csembalóversennyel, egy Händel-szonátával, illetve a koncert végén Purcell Abdelazer szvitjét fogom vezényelni a zenekarnak. Az angol barokk tematika itt is jelen lesz.
A nyárig terjedő időszakban több koncertet is adok Londonban. Lesz egy orgonaestem a Southwark katedrálisban, ami a város déli partjának a legnagyobb székesegyháza. Áprilisban a Händel-házban játszom csembalón, másnap pedig a St. George’s Hanover Square templomban lépek fel, ahová Händel imádkozni járt. Nyáron a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon is koncertezek majd, illetve a saját együttesemmel Esterházy-műveket fogunk játszani egy belga fesztiválon.
– Tervezel-e lemezfelvételt idén?
– Igen, a koncertezés mellett nagyon fontos számomra a lemezfelvétel-készítés. A legutóbbi két lemezem a Hungarotonnál jelent meg. 2022-ben Haydn Krisztus hét szava a keresztfán című művének fortepiano-változatát játszottam fel, Orfeusz utazása című lemezem pedig 2023 őszén jelent meg, ami 17. századi csembalózenét tartalmaz.
Idén több téma is felmerült már. Egyrészt fel lehetne venni Bach és Buxtehude orgonaműveit pedál csembalón. Ez egy olyan hangszer, aminek ugyanúgy pedálklaviatúrája van, mint az orgonának, ezáltal az orgonaművek csembalón is megszólaltathatók, ami nagyon érdekes kirándulás lenne számomra. Emellett azt is el tudom képzelni, hogy az apátságban elhangzó repertoárból készítsek lemezt, hiszen Purcell és Blow műveivel eleve sokat foglalkozom.
– Decemberben a másik szakmád kapcsán is mérföldkőhöz értél, mivel befejezted a doktori képzést a Semmelweis Egyetemen. Orvosként mik a terveid?
Az orvosi pálya az elejétől kezdve párhuzamosan futott a zenével. A szüleim orvosok, és ők mindig azt mondták, hogy az embernek legyen polgári foglalkozása is, mert ha háború vagy járvány tör ki, akkor is meg kell élni valamiből. Ezen mindig nevettem, viszont amikor jött a Covid-járvány, és törölték a koncertjeimet, akkor tudtam orvosként dolgozni, és letettem egy foglalkozás-egészségügyi szakvizsgát is.
A zene mellett nem nagyon fér bele az, hogy orvosként működjek. Egy ideig gondolkodtam azon, hogy lehetne valamilyen zeneterápiás dologgal is foglalkozni. Mindig azt mondom magamnak, hogy ha több időm lesz, akkor majd belekezdek ebbe, de egyelőre nem úgy néz ki. Ez a terület egyelőre parkolópályán van, de nem is bánom, mert a zenével sokkal nagyobb örömmel foglalkozom teljes időben.
