A népszerű zenetörténész, a Zeneakadémia oktatója pár napja a 444-en megjelent véleménycikkében leszögezi: „Az intézménynek rengeteg elhivatott oktatója van, akik nemzetközi mércével nevetségesen alacsony bérért végeznek nemzetközi színvonalú munkát.”
Néhány további idézet Fazekas Gergely írásából:
„Semmi értelme, hogy magyarázkodni kezdjek, bizonygatva, hogy a Zenetudományi Tanszék munkatársai (akik között ma is ott van professor emeritusként a már említett Somfai László, Tallián Tibor és Kovács Sándor) hány tanulmányt és könyvet publikáltak az elmúlt években, hogy milyen konferenciákat szerveztünk, és milyen konferenciákon vettünk részt, de ha már úgy alakult, hogy kiírom magamból ezt az egészet, kihasználom a lehetőséget, hogy felhívjam a figyelmet a „Zenetörténetek Közép-Európából – Tanulmányok a Zenetudományi Tanszék vonzásköréből” című gyönyörű kötetre, amelyen két éve dolgoztunk, és néhány héttel ezelőtt jelent meg a Kronosz Kiadónál. Nem szeretnék mások nevében beszélni, de hosszan sorolhatnám a világszínvonalú oktatókat és teljesítményeket a hangszeres szakokról éppúgy, mint az elméletiekről.
…
Hogy vannak maradi gondolkodású, nem a legmagasabb szintet megütő tanáraink? Talán vannak. Hogy lehetne-e javítani az intézmény működésén, a szemléletén? Persze. A Zeneakadémia soha nem volt tökéletes hely. Bartók szenvedett zeneakadémistaként, a fiatal Kurtág és Ligeti számára sem volt maga az esztétikai vagy oktatási Kánaán. Mindegyik korszakában voltak nagy formátumú és középszerű tanárai. De teljes tévedés azt gondolni, hogy csak az lehet jó zongoratanár, aki nemzetközi hírű előadóművész, hogy csak az lehet jelentős zenetörténet-tanár, aki eredeti gondolkodású kutató is. Olykor a kettő együtt van meg egy emberben, máskor nem.”
…
„Számomra a hazaszeretet az, hogy bár a fenntartó állam hivatalos képviselője ilyen lekezelően viszonyul a Zeneakadémiához és az ott dolgozókhoz, és sok szempontból méltatlan körülmények között dolgozunk, én mégis úgy döntök, hogy nem megyek el sem az intézményből, sem az országból, hanem amíg csak lehet, a legjobb tudásom szerint, a tanáraimtól kapott hagyományt alakítva és továbbörökítve tanítom benne az európai és a magyar művészi zene történetét. Persze ez nem független attól, hogy mennyire szeretek tanítani. És azt hiszem, éppen ez a lényeg: a hazaszeretetem valójában elválaszthatatlan attól, hogy mennyire szeretem a diákokat.”
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
