Ahogy arról korábban beszámoltunk, Gáspár Máté, a Budapest Brand jelenlegi művészeti vezetője lesz 2025 márciusától az Örkény Színház igazgatója. A kulturális menedzsert az ELTE Hiányzó (színház)történetek kutatócsoportja hívta meg egy beszélgetésre, amely során a hazai színházi viszonyokat és Gáspár igazgatói pályázatát vitatták meg.
Milyen legyen/lehet a holnap városi színháza? – ez volt a beszélgetés címe, amelyet Imre Zoltán színháztörténész, az ELTE BTK oktatója vezetett. Gáspár az elején tisztázta: bár a Krétakör Színház ügyvezetőjeként komoly színházi tapasztalatot szerzett, a 2010-es években szándékosan távolodott el a mindennapos színházi gyakorlattól, és elsősorban tanárként, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójaként, oktatásszervezőjeként foglalkozott a területtel. Az utóbbi években pedig a Budapesti Őszi Fesztivál és a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti vezetőjeként aktív résztvevője és alakítója volt a hazai színházi világnak is. Az Örkény igazgatói pályázata számára mégis visszatérésként értelmezhető a színházi szakma belső folyamatainak megismerésébe is.
„Rengeteg probléma van körülöttünk is és velünk is” – foglalta össze Gáspár a helyzetet, utalva arra, hogy bár az elmúlt években hatalmas ágazati átalakulás zajlott, és egyeduralkodó intézményrendszer alakult ki, ennek szakmai leírása és kritikai értelmezése elmaradt, miközben a kulturális adatszolgáltatás is válságba került, amelynek az eredménye például az olyan jól hivatkozható, de fals adat, amely szerint a 2019-es évben 8 millió színházjegyet adtak el Magyarországon.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
„Mit nevezünk eladásnak? És elszámolható színházi előadásnak? Az a szándék, hogy minél bombasztikusabb számok legyenek, de hogy e mögött milyen teljesítmény és milyen színvonal van, azt elhallgatja mindenki. Nem látunk tisztán, nem látjuk át a működési környezetünket, mik a meghatározó teljesítmények és mik a valódi értékek, azok hova mutatnak” – mutatott rá a szakember.
Gáspár pályázata, amely teljes terjedelmében elérhető, három pillérre épül: a nyitott, a tanuló és fenntartható színházra. „Rengeteg színház van ebben a városban, ez egy fantasztikus örökség, egy aranytartalék, de ennek ellenére soha nem volt szakpolitikai gondolkodás arról, hogy ezeknek együtt és egymáshoz képest mi a szerepük. Az Örkényben látom az adottságot és lehetőséget, hogy meg tudja valósítani a 21. századi városi színház működésmódját. A jelenlegi és egyébként sikeres működés az én értelmezésemben nem az. De nem is ismerek a mai Budapesten ilyen színházat, ezért is hivatkoztam a pályázatomban külföldi példákat, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Ebben van szerepe annak is, hogy az elmúlt három évben a főváros cégénél, a Budapest Brandben dolgoztam, és volt alkalmam a főváros kulturális piacát megismerni, tevékenyen formálni.”
(Via enbudapestem.hu)
