Május 28-án a Sonus Alapítvány ÚjLélekZene koncertsorozatának második koncertjére kerül sor a Budavári evangélikus templomban. A sorozat négy szimbólum – a fény, a lebegés, az érintés és a csend – köré csoportosítja az egyes koncertek műsorát. A Lebegés című hangversenyen a kanadai Quasar Saxophone Quartet működik közre. A koncertet Eötvös Péter emlékének ajánlják, akinek Lectures différentes című műve is elhangzik. Az együttes első magyarországi fellépése kapcsán a kvartett két tagjával, Marie-Chantal Leclair művészeti vezetővel és Jean-Marc Bouchard operatív igazgatóval beszélgettünk a kortárs zenéről, a szaxofonkvartettről, és a budapesti koncertjükről.
– Mióta játszotok együtt? Mi vezetett az együttes megalapításához?
Marie-Chantal Leclair: 1994-ben alapítottuk meg a Quasar Saxophone Quratet nevű együttesünket. Mind a négyen a Montreali Egyetemre jártunk, ahol sokszor játszottunk együtt, pályakezdőként pedig úgy döntöttünk, hogy szeretnénk ezt folytatni. Így alapítottuk meg a szaxofonkvartettünket, az akkor kitűzött művészeti céljaink pedig azóta sem változtak.
Jean-Marc Bouchard: Nem csak a művészeti céljaink, de az együttes összetétele sem változott, ma is pontosan ugyanabból a négy emberből áll a kvartett, mint megalapításakor.
– Hogyan fogalmaztátok meg a művészeti céljaitokat?
MCL: Már pályakezdőként is az volt az álmunk, hogy hozzájárulhassunk a kortárszenei élethez, a repertoár terjesztéséhez és bővítéséhez. Már az első koncertünkön négy új kompozíciót mutathattunk be.
JMB: Azóta is fontos missziónk új alkotások bemutatása, és szívesen veszünk részt olyan experimentális projektekben is, ahol az elektronika, improvizáció vagy akár a videós anyagok is szerepet kapnak.
MCL: Emellett tanítunk és workshopokat is tartunk, a Sonus Alapítvány és a Zeneakadémia szervezésében, Seleljo Erzsébet professzor közreműködésével a koncertet megelőző napon Budapesten is.
![Quasar Saxophone Quartet @ Stephan Floss](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2024/05/Quasar-@cstephan_floss-1024x677.jpg)
– Milyen volt a kortárs zenei élet 1994-ben, az együttes alapításakor és változott-e azóta?
JMB: Már 1994-ben volt egy aktív kortárs zenei színtér Montréalban, amiben együttesünk megtalálta a helyét. Természetesen a kortárs zenei élet folyamatosan alakul és változik, ma nem ugyanúgy néz ki, mint a ’90-es években, de örömmel látjuk, hogy egy folyamatosan változó, nagyon élő és aktív közösség tagjai lehetünk.
MCL: A montréali kortárs zenei életnek fontos résztvevője a Le Vivier szervezet, amelynek mi is tagjai vagyunk. A Le Vivier mindenféle újzenei törekvéseket karol fel és aktívan alakítja a város zenei életét, de azt látjuk, hogy sok másik nagyvárosban is virágzik a kortárs zenei élet – Európában talán leginkább Franciaországban és Németországban. Montréalban talán nincs akkor érdeklődés, mint más – nagyobb – városokban, de úgy tapasztaljuk, hogy van egy olyan lelkes közönség, aki aktívan részt vesz a koncertjeinken és szívesen kíséri figyelemmel működésünket.
JMB: Nagy örömünkre pedig mindenféle korosztály képviseli magát a közönség soraiban.
– Említettétek, hogy fontos célja az együttesnek, hogy támogassa új zeneművek megszületését. Hogyan tudtok ehhez hozzájárulni?
MCL: Amellett, hogy sok kortárs zenei alkotást játszunk, sokszor felkérünk zeneszerzőket egy-egy mű komponálására, akikkel utána együtt is dolgozunk. Ez a gyakorlati hozzáállás nagyon hasznos, hiszen a zeneszerző első kézből kap visszajelzést tőlünk játékosoktól, emellett lehetősége nyílik egy-egy hangzás vagy zenei megoldás „kikísérletezésére” élőben, a kvartett segítségével. Akár egy tudós a laboratóriumban…
JMB: Úgy látjuk, nagyon eredményesek az ilyen együttműködések. Enélkül a zeneszerzés nagyon absztrakt marad, így viszont egy élénk párbeszéd alakul ki zenész és zeneszerző között.
– Adódik a kortárs zenei repertoár a szaxofon hangszer „fiatalsága” miatt?
JMB: Miután a szaxofon egy viszonylag új hangszer a zeneirodalom történetében, kevesebb lehetőség adódik a klasszikus repertoárt játszani, hiszen csakis átiratokban játszhatnánk őket. A mi együttesünk azonban például nem igazán játszik átiratokat, úgy gondoljuk, nem érdemes arra törekedni, hogy más hangszereket imitáljunk. Egy vonósnégyestől sem várjuk el, hogy úgy szólaljon meg, mint egy szaxofonkvartett. Ráadásul a repertoár folyamatosan bővül és ez a formáció is igencsak népszerű manapság: a legtöbb nagyvárosban találunk szaxofonkvartettet.
MCL: Pozitívum továbbá, hogy a „fiatal” hangszert nem terheli a több száz éves repertoár, így sokkal szabadabb módon állhatunk hozzá ahhoz, mit játsszunk.
![](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2023/11/Eotvos-Peter.jpg)
– Milyen programmal készültök a május 28-i Lebegés című koncertre?
MCL: Igyekeztünk az ÚjLélekZene sorozat tematikájának megfelelően a templomtérhez és a meditatív-spirituális tematikához válogatni műsort. Szerepel például Bíró Péter Dániel Udvarim Achadim című műve, amely Bábel tornyának történetét dolgozza fel, vagy Claude Vivier Paula Dewata című műve, amely egyfajta tisztelgés a bali kultúra előtt.
JMB: Érdemes még megemlíteni Analia Lludgar Cathédrale-Lumière című művét, amely a hang térbeli megjelenítésével is foglalkozik és amelyet a zeneszerző kifejezetten templomtérbe szánt. Azért is lesz különleges ez az alkotás, mert mi előadók is a tér különböző pontjain fogunk elhelyezkedni. Émilie Girard-Charest Bestiaire című kompozíciója talán kicsit eltér a többi darabtól, de rendkívül érdekes mű, amelyben a szerző az állatvilágot és a természetet jeleníti meg. Izgalmas és érdekes zenei világ fog megelevenedni, első hallásra valószínűleg nem is mondanánk meg, hogy szaxofonok szólaltatják meg.
MCL: Az is nagy öröm számunkra, hogy több női zeneszerző művét is játszhatjuk. Szerettük volna továbbá magyar szerzők műveit is megszólaltatni, így elhangzik Ajtony Csaba pókhálót idéző Gossamer műve, a hangversenyt pedig a nem rég elhunyt Eötvös Péter Lectures différentes című művével fogjuk zárni, egyben a koncertet az ő emlékének ajánljuk.
Az ÚjLélekZene sorozat Lebegés című koncertjére 2024. május 28-án 19:00 órától kerül sor a Bécsi kapu téri evangélikus templomban.