Uxia Martinez-Botana nagybőgős a finomság és a merészség, valamint a kettő közötti hangzások között mozog, most pedig megosztja gondolatait és tanácsait Mozart művének feldolgozása kapcsán, amivel nemrégiben a Solsbergi Fesztiválon szerepelt. A cikk eredetileg a The Strad oldalán jelent meg.
„A legjobb dolgok az életben általában váratlanul történnek: amikor a Solsbergi Fesztiválon Strauss Metamorfózisok első próbájáról távoztam, váratlanul felkértek, hogy adjak hozzá egy nagybőgő-szólamot Mozart Sinfonia Concertante című darabjához.
Egy olyan feldolgozás esetében, amelyet nem kifejezetten nagybőgőre szántak, mint például Mozart Sinfonia Concertantéja, olyan kihívásokkal is szembe kell nézni, mint az oktávtartományok, a játszhatóság, a hangszerkezet és az artikuláció. Ami a legfontosabb, hogy a játékoddal ne hangozzon se túl nehéznek, se túl könnyűnek a darab. Ennek a tartománynak a közepén lenni az igazi kihívás. Én ezt a „lenni ÉS nem lenni” művészetének nevezem.
Hogyan építi fel egy nagybőgős a szólamát? Először is azt tanácsolnám, hogy találd meg azokat az oktávokat, amelyek talán nem is a legkényelmesebbek számodra, de van zenei értelmük, és illeszkednek a többi hang textúrájához. Elemezd a partitúra összes hangját, és találd meg, hogy mi illik a legjobban az egymást kiegészítő színekhez. Segít, ha 360 fokban hallod a darabot a fejedben, mintha te lennél a karmester.
Mozartot »éneklő« zeneszerzőnek tartom. Nagyon sokat tanultam Takács-Nagy Gábor hegedűművész-karmestertől a valódi éneklésről, aki szerint úgy kell játszani és hallgatni a zenét, mintha emberi hang lenne. Egy másik dolog, amit Takács-Nagy Mozarthoz való viszonyulásából tanultam, hogy a vonóvezetésre nincsenek szabályok. A legfontosabb, hogy a zeneszerző személyiségét életre keltsük, amit azonban nem mindig lehet elérni, ha mindenáron követni akarjuk a szabályokat. Mozart zenéjében találunk frissességgel és tréfával teli pillanatokat, de mélységeket és szomorúságot is. Ne félj az újszerű megoldásoktól, a lényeg, hogy a lehető legjobban ki tudd fejezni az érzelmeket.”
(…)
A teljes angol nyelvű cikk ide kattintva érhető el.
