Weiner Leó (1885‒1960), a világhírű magyar zeneszerző és zenepedagógus elveszettnek hitt kompozíciója bukkant fel Adler Marianne (1890–1966) zongoraművész hagyatékából. A hagyatékból származó kézirategyüttest Brian Lamb, a Hollandiában élő brit műgyűjtő, orgonista és zongorakísérő vásárolta meg a budapesti Darabanth Aukciósház online árverésén 2024 februárjában.
A négykezes zongoraművet Weiner Leó Csongor és Tünde című műve egy részleteként bocsátották árverezésre. Lamb a számára elérhető információk alapján nem tudta beazonosítani a kompozíciót, ezért arra gyanakodott, hogy ismeretlen művel áll szemben, és Kőry Ágneshez, a Londonban élő zenetörténészhez, a londoni Béla Bartók Centre for Musicianship alapító igazgatójához fordult levélben. A megkeresés neki köszönhetően keresztül jutott el Kusz Veronikához, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársához, Weiner Leó életművének kutatójához.
Az általa végzett azonosítás során kiderült, hogy a kézirat kétséget kizárólag Weiner tollából való, ám a műnek valóban nincs köze a Csongor és Tünde eddig ismert műalakjához, vagyis a kézirat címlapján – talán idegen kéztől származó – felirat részben téves. Az ugyanitt olvasható „Scherco” [sic!] és „op. 1” megjelölés miatt ugyanakkor felmerült a lehetőség, hogy Weiner elveszettnek hitt első opusza bukkant fel.
A zeneszerző eredetileg vonósötösre komponált Scherzóját már 1905 júniusában, Weiner diplomázása előtt egy évvel eljátszották a budapesti Zeneakadémián, egy évvel később pedig zenekari változata is elhangzott a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyén (1906. október 22., vezényelt: Kerner István).
A közönségsiker ellenére Weiner valószínűleg nem volt teljesen elégedett művével – alighanem ezért is maradhatott kéziratban –, de annyi bizonyos, hogy tovább foglalkoztatta a scherzo-írás problematikája. Gál György Sándor szerint, aki az 1950-es évek végén hosszas interjúkat folytatott az idős zeneszerzővel, Weiner akkor határolódott el végleg a közkedvelt műtől, amikor sikerült megtalálnia az általa ideálisnak érzett scherzo-hangütést a Csongor és Tündében. A szerző saját jegyzékei arról tanúskodnak, hogy Weiner a mű kéziratát megsemmisítette, bár ezek szerint nem végzett tökéletes munkát, hiszen egy négykezes kivonatról, melyet korábban az Adler-családnak adott át feltehetőleg otthoni használatra, megfeledkezhetett. A gyanút, hogy a Weiner keze által lejegyzett ismeretlen mű az op. 1-es „Scherzo” lehet, számos izgalmas zenei és életrajzi tényező igazolja – ezek tudományos bemutatására a közeljövőben a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetben kerül sor.
Brian Lamb, aki gyermekkora óta gyűjt zenei kéziratokat, és szenvedélyesen kutatja a zeneszerzők írásmódja és az interpretációs árnyalatok kapcsolatát, előszeretettel foglalkozik kevésbé előtérben álló komponisták életművével. Ahogy ő maga fogalmazott:
„Minden bizonnyal habókosnak tartanak, de ez engem csöppet sem zavar. Csakis az érdekel, hogy minden arra érdemes zenemű napvilágra kerüljön, és ne csak az unalomig ismert legnagyobb zeneszerzőket játsszák.”
Brian Lamb bevallása szerint műgyűjtői tevékenységének csúcspontja, s egyben számára a legszebb 75. születésnapi ajándék a kitűnő korai Weiner-mű felfedezése. A kiadásra és a mű bemutatására vonatkozóan máris megkezdődtek az előkészületek.
Kusz Veronika eredeti cikke ide kattintva olvasható.
