Aki várossá tette Szentendrét

fotó: Barcsay Múzeum

Tudta, hogy az a kapitális agancsú szarvas, ami Budai Vár Hunyadi-udvarán – a mai Szent György téren – hever a Mátyás-szobor lábánál, egy szentendrei vadászat emléke?

A királyi palota építője, Hauszmann Alajos a 19. század vége felé 32 évig használta a városkörnyéki Annavölgyben vett birtokát és vele az erdők vadászati jogát. A vadhúst a város szegényeinek adományozta, a Strobl Alajos-szobor mintájául szolgáló agancs viszont elkobzásból származott: a szarvast Szentendre határában egy vadorzó lőtte ki.

Szentendrét a korabeli útleírások bájos rendezetlenségű, többnyelvű és -kultúrájú városnak látták.

Négy nemzetiséggel találkozhatott itt az idelátogató: szerbekkel, magyarokkal, németekkel és szlovákokkal. A város ekkor már sokadik átalakulását élte: a 18. századi aranykor után néhány évtized leforgásával jött a hanyatlás, a 19. századra pedig már egy a gazdasági erejéből fokozatosan vesztő kisváros képe bontakozik ki.

fotó: Barcsay Múzeum

A kiegyezést követő modernizációs hullám szentendrei vezéralakja Dumtsa Jenő volt, a város első polgármestere, aki a korlátozott gazdasági körülményekkel megküzdve emelkedő pályára tudta állítani a városkát. A cincár származású, vagyonos nagykereskedő Szentendre mezőváros utolsó főbírója volt, majd polgármesterként nyolc ciklust, 35 évet dolgozott a város szolgálatában. Munkássága a mai napig meghatározza a város karakterét, erejét és szellemiségét.

Dumtsa Jenő volt az, aki Szentendrét urbanizálta, modernizálta, igazi városi rangra emelte.

fotó: Barcsay Múzeum

1887 után a filoxéra legfontosabb anyagi erejétől, a szőlőtől és a boroktól fosztotta meg a várost – az utolsó szüretet 1887 szeptemberében tartották, a korábbi szokásokkal ellentétben ekkor már nem kellett felvidéki munkásokat hívni – de ekkor érkezett meg a vasút, ekkor zajlott le a tólecsapolás, kezdődött meg a piszketermesztés; és nem utolsó sorban a város megváltotta örökváltságát. Bár Szentendre kereskedő- és kisiparos jellege nem változott, megjelent a gyáripar csírája is: Csoknyai Jenő szerszámgyára, illetve Lám Adolf rézveret- és lószerszámgyára. Ennek a döcögős, mégis békés fejlődésnek az I. világháború vetett véget. A nagy világégés után sokan nem tértek haza a frontról, a szerb lakosság jelentős része pedig 1922-ben hazaköltözött.

fotó: Barcsay Múzeum

Ennek a nekilódulásokkal és válságokkal tarkított korszaknak és a város 100 éve elhunyt első polgármesterének, Dumtsa Jenőnek (1838-1917) állt emléket a Ferenczy Múzeumi Centrum Ezüstkor! című, új várostörténeti kiállítása.

mikor: október 26. – március 31.; hol: Barcsay Múzeum (Szentendre);
mennyi: 600–1200 Ft; további információ