Túl a turistákon, a reprezentatív épületeken és az építkezéseken a Várnegyedben lakóházak is megbújnak, a szigorú kapuk mögött pedig csodás kertek és udvarok rejtőznek, melyeket ezen a hétvégén bárki megnézhet, aki elsétál a Várba a Budapest100 programjaira. Mutatjuk, milyen tapasztalatokat szereztünk a sajtósétán. Galéria!
Dísz tér 16.
A Dísz tér sarkán kezdődő sajtóséta első házának lakójából a legnagyobb igyekezettel is csak minden harmadik szavát halljuk, miközben próbálunk nem útban lenni az egymás sarkát taposó turistacsoportoknak, két szemközti építkezésen törik a betont vagy flexelnek és az autóforgalom zajától már akkor is lehetetlen lenne beszélgetni, ha nem akkor húzna el mellettünk egy apró utcaseprőautó. Végül vendéglátónk feladja – vagy befejezte – és betessékel minket a sötétbarna kapu épp egy embernyi nyitható részén, ahol eddig egy molnárkocsival jött-ment az egyik üzlet árukiszállítója.
A minket kísérő lakó a Szívek szállodája Taylor Doose-jának stílusában kalauzol a házban és a környéken. A kávézó pincérei épp úgy köszönnek neki, mint az összes arra járó idegenvezető vagy a helyi lakosok. Már a bejutásunk alatt megtudunk mindent a kapualjban található kirakat eredetéről, a szemközti építkezésekről, a bérleti viszonyokról, a lakások méretéről és lakóiról. A kapu innenső oldala éles kontrasztban az utca zajával meglepően csöndes. A patyolattiszta belső udvar egyszerre otthonos és hivatalos – ahogy vendéglátónk is.
Büszkén mutatja az eredetivel tökéletesen összhangban lévő modern nyílászárókat, hívja fel a figyelmet a kovácsoltvas korlátra és a függőlépcsőkre. Utóbbi kapcsán mellékesen megjegyzi, hogy Fellini egyik filmjében egy pont ilyen szakadt le néhány női szereplő alatt – majd kedélyesen invitálja felfelé az érthetően kissé elbátortalanodott társaságot. Megmutatja az egykori lift helyét, amelynek eltérő mintájú korlátjairól arról árulkodnak, hogy a háború alatt megsemmisült részeket innen-onnan összehordott építési anyagokkal pótolták.
A körfolyosón kiderül, hogy a környéken minden ház ablakába központilag csináltattak virágládákat, amelyekbe még földet és növényeket is kaptak a lakók. Akadtak azonban, akik nem szerették volna a lakáson áthurcolni a földes ládákat, hogy aztán kitegyék az ablakba. Nekik kívülről, az utcáról daruval emelték fel a párkányaikra a méretre készült virágládákat.
Az udvaron található használt étolajos hordó, szelektív kukák és a bejárat mellett könyvespolc szabadon elvihető kötetekkel – ez is vendéglátónk kezdeményezése, miután a család úgy döntött, nem tarthat meg több könyvet a lakásban. A lépcső fölötti korlátot festettüveg zárja le, melyről vidáman közli, hogy nemcsak dísz, hanem funkciója is van: egy képzőművésznő készítette, amikor a volt férje részegen ezen a résen mászott be.
A házat eredetileg 1893-ban eklektikus stílusban, neorokokó díszítéssel építették háromemeletesre. A ’30-as évekig a két sarkán tornyok voltak, amiket statikai okból lebontottak. A háború után kívülről kétemeletesre építették újjá. A ház földszintjén lévő Korona cukrászdában működött a Korona Pódium Mikes Lilla színésznő vezetésével. Ahogy kalauzunk megjegyzi, az épület nem műemlék, ami sok szempontból megkönnyíti az életüket.
Innen az iskola felé vesszük az irányt, de még gyorsan benézünk David Merlini magánmúzeumába, ahol megtudjuk, hogy Houdini relikviákat gyűjt és azt is, hogy hogyan atyai jóbarátja kalauzunknak.
Dísz tér 13.
Hiába járok már évek óta szorgalmasan a Budapest100 sajtósétáira, nem szűnök meg rácsodálkozni arra, hogy egyetlen, jelentéktelen kapu mennyire más világot rejthet. Egy ilyen buborék található a Dísz tér 13-as szám alatt is. A házat három utcai ablakával mintha valaki begyömöszölte volna két szomszédja közé.
Bejutva ismét egy sötét, és hűvös alagútszerű kapubejáró következik, aminek a túloldalán egy tökéletesen békés és világtól elzárt kis kert lapul. A magas fenyők és a május miatt épp zöldülő sövények zegzugossá teszik a több szomszédos épület egymás felé néző udvaraiból kialakított, egyszerre elválasztott és mégis összefüggő kertet. Itt sikerül belesétálnunk egy pár, láthatólag meghittnek szánt reggelijébe. A növények olyan sűrűek, hogy ha nem buktatja le őket az elénk rohanó kutyájuk, szinte észre se vesszük, hogy ott ülnek. A kertnek egyébként a környező házakhoz is van közvetlen átjárása.
A kutatási anyag tanulsága szerint ezen a helyen már a középkorban is lakóház állt, amelynek nyomait a kapualj első szakaszán ma is látni. A ház jelenlegi formáját 1815-ben nyerte el, amikor Vörösné Hiemer Katalin akkori tulajdonos számára klasszicista stílusban átépítették. Az ablakok fölé ekkor kerültek az antik mitológiai ábrázolások, valamint ekkor egészült ki a ház Schmelhegger Mátyás kovácsoltvas remekműveivel, köztük a lépcsőfeljáró ajtajával.
Tárnok utca 9-11. Budavári Általános Iskola
Az iskola egészen családias 280 tanulójával és 29 fős tanári karával. Az épület maga olyan, mintha véletlenül pottyant volna ide. 1968-69-ben, a háborúban elpusztult Esterházy-palota helyén épült fel Kangyal Ferenc tervei alapján és magán viseli annak a kornak a jellegzetes jegyeit. Vagyis aki valaha járt már általános iskolában, az pontosan tudja, hogy is néz ki, leszámítva, hogy az udvaron Melocco Miklós Mátyás király szobra áll, a hatalmas gesztenye fa mögött a Mátyás-templom tornya bukkan ki, az ebédlőből a Parlamentre és a Dunára látni és saját, titkos lejáratuk van a szomszédos játszótérre.
Szerencsére a fentiek egyáltalán senkit nem akadályoznak abban a diákok közül, hogy teljesen átlagos kisgyerekként viselkedjen, amire egészen kézzelfogható bizonyíték található Berki Viola mozaikján. Az ebédlő teljes hátsó falát elfoglaló műalkotáson ugyanis az egyik török vitéz – kétségtelenül kissé félelmetesen hegyes – fogaira piros filctollal vért is festett, sőt, egy nyelvvel is ellátta az alakot az ismeretlen társalkotó.
Korábban még prominensebb helyen állt az intézmény elődje: a jezsuiták 1867-ben hoztak létre iskolakomplexumot a mai Hilton Hotel helyén. Emiatt hívták sokáig Iskola térnek a Hess András teret. Az itt álló épületekben a II. világháború végéig folyt oktatás. 1963-ig a Táncsics Mihály utca 7-ben működött általános iskola, melyet az épület leromlott állapota miatt a Tárnok utcába telepítettek át. A jelenlegi iskolaépület a háborúban elpusztult Esterházy-palota helyén épült fel Kangyal Ferenc tervei alapján. A Tárnok utca 9-11. alatt az Esterházyak palotája állt. A család ide próbálta menekíteni a kincseit a háború elől, ez azonban rossz döntésnek bizonyult, mert az épület a II. világháborúban találatot kapott.
Úri utca 48-50.
Itt kiderül, hogy a kapuk nemcsak kerteket rejtenek, hanem azt a tényt is, hogy a házak között a lakók többféle útvonalon is tudnak közlekedni. Ebben az esetben például két kapu is nyílik ugyanarra az utcára, de be lehet jutni a mögötte álló házba is. A kapuk ráadásul a hely múltjáról is árulkodnak. Az első kapualjban befalazott ablak- és ajtónyílások, illetve a boltív a gyakorlott szemnek elárulja, hogy a középkorban itt egy utca futott.
A vakablakos helyiség egykor egy üzlet lehetett, ahol az akkori szokások szerint ezen az ablakon szolgálták ki a vevőket. Nem ilyen egyértelmű a gótikus ülőfülkék kérdése, melyeknek pontos funkcióját máig nem sikerült kideríteni. A középkori szokásokra csak tippelgetni tudtunk, egyes elképzelések szerint például a Várban található számos borozó vendégei pihenhettek meg bennük – de biztos megfejtés nincs.
A Berényi–Zichy-palotaként ismert, középkori alapokon álló, különleges német barokk díszítésű kapuval ellátott épület Albert Kázmér herceg magyar helytartó palotájaként, később hadtestfőparancsnokságként, majd honvédelmi miniszteri rezidenciaként is szolgált. A második világháborúban elpusztult nyugati szárny helyén épült modern társasházban élt Lengyel József író, és maga az építész, Török Ferenc is.
Hogy a történelmi relikviák nemcsak a középkorból származhatnak, arra az alábbi cetli a példa, amelyet a dátum szerint 2002-ben helyeztek ki a telefonközpont vizesedését megelőzendő és mára patinássá nemesedett.
Országház utca 13.
„Azt szeretnénk bemutatni, milyen egy átlagos ház, ahol semmi nem történt, de a lakók nagyon szeretnek itt élni” – magyarázza új kísérőnk, az Országház utca 13 lakója. Utóbbira a saját és férje példáját hozza fel: már harminc éve laknak itt.
A szokásos sötét kapualj után itt is egy barátságos kis kertben bukkanunk ki, ahol a gondosan nyírt gyepen pad áll és virágágyás szegélyezi. Az épület koráról a kapualja és földszint egy része árulkodik. A földszinten működő könyvtár bordás keresztboltozata még ma is látható, ahogy az egyik lakás nappalijában is felbukkannak különleges építészeti elemek. A mai épület magját képező középkori lakóház a 15. századból származik és az 1686. évi ostrom idején elpusztult. A 18. század elején újjáépítették. Az udvarról az ajtók, egy falikút és a lépcsőház mutatják az épület korát.
Hamarosan igazolja első kísérőnk kijelentését is, miszerint a Várban a legnagyobb az egy négyzetméterre eső mérnökök aránya. „Elnézést, nem volt ott véletlenül az 1978-as építész gólyabálon?” – felütéssel támadja le a hölgyet az egyik építészet szaklap újságírója. Mire kijutunk a házból már kiderül, hogy valóban őt látta az egyik közelmúltban archivált felvételen és pillanatok alatt felgöngyölítik a közös ismerősöket is. „Ez olyan Budapest100-as történet” – jegyzik meg összemosolyogva a minket kísérő szervezők.
Idén a Budapest100 szakmai programokkal is kiegészült, a Vár jelenlegi átalakításait és a korábbi változásokat is érintő konferencia mellett profi kutatók és idegenvezetők meséltek az egyes épületek történetéről. A csapat azonban minden évben hangsúlyozza, hogy számukra a lakóközösségek legalább olyan fontosak, mint a házak története. Azt hiszem ez látogatóként is kiderült számomra az utóbbi évek során, hogy a házak és a lakók életének hétköznapi részletei maradnak meg. Az olyan nüanszok miatt, mint a minden ház udvarán megtalálható, a legkülönbözőbb korszakokból származó szőnyegporolók. És természetesen a kertek és a rácsodálkozás, hogy milyen zártan, az utcai zajoktól mentesen bújnak meg buboréknyi zöldövezetek még itt, a Várban is. A rácsodálkozás erre a másik világra és arra, hogyan élnek mások, amit nem tudok megunni ebben a kezdeményezésben.
Ahogy talán maguk a lakók is ezt a rácsodálkozást élvezik, azt, ahogy a látogatók szemén keresztül a saját otthonaik, a megszokott mindennapi tereik válnak valami izgalmassá. Annyira érdekessé, hogy kutatók hónapokat foglalkoznak vele, majd csapatostul érkeznek mások, hogy megnézzenek valami olyasmit, ami mellett ők minden reggel elsétálnak munkába menet.
A programok és a megnyitó házak listája a Budapest100 oldalán ide kattintva érhető el.
