November 20-án két olyan európai együttes muzsikál együtt a Reformáció 500. évfordulója alkalmából, amely több évtizedes múltra tekinthet vissza. A Müncheni Bach Kórus 66 éves, a Liszt Ferenc Kamarazenekar pedig jövőre lesz 55 éves. A nagyszabású, ünnep hangversenyen Bach és Händel művei csendülnek majd fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Ünnepélyesség és szellemi elmélyültség, egyházi és világi zene, slágerek és különlegességek, Bach és Händel – ez mind belefér egy hangversenybe. Négy mű, négy lendület, de ugyanaz az élmény: régi zene nem vén zene. A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyike annak a három magyar klasszikus zenei együttesnek, amelynek neve magától értetődő Európa szerte. Köszönhető ez a megkerülhetetlen elődöknek, Sándor Frigyesnek, Rolla Jánosnak, valamint a jelenlegi koncertmesternek Tfirst Péternek. A zenekar új művészeti vezetője hihetetlenül érzékeny muzsikus és integratív személyiség – garanciát jelent arra, hogy a zenekar világszínvonalon folytathassa a munkát. Az este során a csapat az 1945-ben alapított Müncheni Bach Kórussal áll egy színpadon.
A müncheniek Párizstól kezdve Moszkván és Tokión át New Yorkig végigturnézták már a világot, kiadványaikat rendszeresen a Deutsche Grammophon gondozza.
Az ötvenes évektől, Karl Richter vezetésével váltak a Bach művek egyik legfontosabb nagykövetévé a modern világban. Az est első felében Bach, a másodikban Händel előtt tiszteleg a két együttes. S bár egyetlen opera részlete sem csendül fel, mégis úgy érezhetjük, hogy a műfajra oly jellemző komplexitást kapjuk a darabok által. Hiszen Bach olyan magas művészi szintre fejlesztette a passió és a kantáta műfaját, hogy alkotásait nem túlzás koncertszerű operáknak nevezni. Erős vár a mi Istenünk – köszöntik egymást az evangélikusok, s melyik Bach-mű lenne alkalmasabb a reformáció jubileumának megünneplésére, mint a lutheri korált feldolgozó és szebbnél szebb áriákat tartalmazó Ein feste Burg ist unser Gott című kantáta?
A melizmatikus szopránária utáni központi koráltétel különlegessége, hogy az énekszólamok unisono szólaltatják meg a protestáns ének harmadik strófáját. Egy tenor-recitativót követően az alt és a tenor szólista énekel összetett, néhol öt párhuzamos dallamot is fűző kettőst oboa da caccia kísérettel, majd egy jól megszokott négyszólamú korálfeldolgozás zárja a darabot, mely a bachi korálkantáta műfajának előképe. A koncert első felét a III. zenekari szvit zárja, melynek nem csak Air tételét érdemes sűrűn hallgatni.
Händel egyik utolsó oratóriuma, a Salamon, mely derűs hangvétellel mutatja be a zsidó király udvarát, ugyancsak lehetne opera. Mégis, leghíresebb, önállósult tétele tisztán hangszeres közjáték, Sába királynőjének érkezése. A két oboára és vonóskarra írt sinfonia után egy tulajdonképpeni dicshimnusz, a Dettingeni Te Deum zárja a hangversenyt. A mű II. Györgynek a dettingeni csatában aratott győzelme tiszteletére készült, bemutatóján maga a király is részt vett. A nyitányt követően csupa mennyeien ünnepi és örömteli tételt hallunk, melyben hol a szólisták gyönyörű dallami, hol a kórus harmonikus hangzásai dominálnak, néhol pedig érzékenyen egyesül a kettő. Változatos hangszeres és énekes összeállítások, valamint formák váltják egymást a darabban, melyben az olykor felbukkanó komorabb énekeket, fohászokat hamar felváltja a felhőtlen boldogság.
