Idén, november 2-7. között online kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál, amely évről évre elhozza nekünk a klasszikus gitárzene kiemelkedő előadóit. A virtuális sorozatban Sidoo Zsombor is fellép, akit generációja egyik legígéretesebb és legsokoldalúbb tehetségének tart a nemzetközi szakma. Őt kérdeztük.
– Grazban jársz egyetemre. Hogyan zajlik a járványhelyzet alatti tanítás?
– Ausztriában életbe lépett egy speciális szabályozás, ami jelzi az adott terület érintettségét. Négy kategóriába sorolja a helyzet súlyosságát: létezik piros, narancssárga, sárga és zöld. Nálunk a legfontosabb órákat megtartják, de szigorú szabályokkal. Ügyelnünk kell az egymástól való távolságra, és természetesen mindenkinek maszkot kell húzni, azonban a nagyobb előadások, 25 fő felett online zajlanak. (Október 23-án életbe lépett a narancssárga színkód, ami a majdnem teljes online átállást jelenti.)
– Miért éppen Ausztria, miért éppen Graz? Korábban Eötvös József kivételes tehetségeket gondozó osztályában tanultál a Zeneakadémián.
– Igen, így van. Sokat köszönhetek Eötvös tanár úrnak és a Zeneakadémiának. Nagyon meghatározó volt zenei fejlődésemre az ott eltöltött idő. Grazba elsősorban a jelenlegi tanárom, Paolo Pegoraro miatt jelentkeztem, akivel még a balatonfüredi gitárfesztiválon találkoztam. Elbűvölt egyéniségével, karizmájával, és azt gondoltam, nekem erre van szükségem, ez az utam, tőle tanulhatok a legtöbbet.
– Nálad hogyan alakult ki a klasszikus gitár iránti vonzalom? Sztereotípia, de legtöbben elektromos gitárra és rockzenére asszociálnak erről a hangszerről.
– Talán nem titok, hogy édesapám Sidoo Attila is gitáros, több formációban is játszott, köztük a Besh o droMban, leginkább a világzenében és a jazzben mozog otthonosan. Ő mondta azt, hogy, ha igazából érdekel engem ez a hangszer, a klasszikusgitár-alapokat kell először elsajátítanom, mindennek ez az alfája és ómegája. Aztán itt ragadtam.
– Soha nem jutott eszedbe, hogy kipróbáld magad más műfajban is?
– Nem, fel sem merült. (Nevet.)
– Mit jelent neked ez a hangszer, miért különleges, milyen élményt nyújt a hallgatóknak?
– A húros hangszerek esetében, tehát a gitárnál is te magad, az ujjaid által, közvetlenül érintkezel a hangszerrel. Te magad állítod elő a zenét, és ez rendkívüli élmény. Épp emiatt képes a klasszikus gitár nagyon intim, érzékeny közeget teremteni, ami főleg kisebb terekben érvényesül igazán, ott képes komplex hatást gyakorolni a közönségre.
– Közhely, hogy a hangszer zeneirodalmának többsége spanyol szerzőké?
– Részben igen, hiszen a 19. század végén alkotó spanyol zeneszerzők, mint Isaac Albeniz vagy Enrique Granados alapvetően zongorára komponálták a ma is leggyakrabban halható darabokat, csak épp megpróbálták azt a hangzást előidézni, ami a gitárra jellemző. A legjelentősebb gitáros komponisták: Fernando Sor, Dionisio Aguado, Mauro Giuliani és Ferdinando Carulli, valamivel később pedig Napoleon Coste és Giulio Regondi. A 19. század elején élt művészek közül a legtöbben elsősorban a bécsi klasszikával álltak kapcsolatban, így leginkább ez a hatás érezhető kompozícióikban, a kor esztétikáját ültették át erre a hangszerre. Később aztán egyre bővült a gitárra komponáló zeneszerzők köre, a legjelentősebbek közül az angol Benjamin Brittent és a német Hans Werner Henzét említeném.
– Hozzád melyik stílus, kifejezési mód áll a legközelebb? A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon Bachot játszol.
– Igen, őt nagyon szeretem. Azt gondolom, hogy bár a gitáron megszólaló Bach-művek átiratok, zenéje mégis annyira univerzális, hogy így is teljes értékű darabok maradnak, sőt, sok szempontból plusz élményt nyújtanak. A fesztiválon elhangzó két szonátát októberben rögzítettük, kicsit előre dolgoztunk a koronavírus okozta körülmények miatt, ám úgy vélem, így is teljes értékű koncertet kap a regisztráló érdeklődő, aki online követheti a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál programjait.
– És a tanítás? Gondolkodsz ezen is a koncertezés mellett?
– Igen, természetesen. Ez a két tevékenység kiegészíti egymást. Évente átlagosan 25-30 fellépésem van Európa-szerte, és mivel továbbra is szeretném fejleszteni magam, fontosak a versenyek is. De a tanítás is érdekel, nagy kihívás, és az sem mindegy, hogy megteremheti az anyagi stabilitást is, ami manapság különösen fontos kérdés.
