Film, zene, színház, képzőművészet, tánc, irodalom, performansz és vásár – ilyen sok műfajban kínál változatos találkozási lehetőséget a megújult Budapesti Őszi Fesztivál. A kortárs kultúra sokszínű világába kaphatnak betekintést a városlakók és az ide látogatók, akik 30 különböző helyszínen 150 programmal találkozhatnak. A megújulás szükségességéről, Budapest szokatlan tereiről és az élményutakról Gáspár Máté programigazgatóval beszélgettünk.
– Ha az ember ellátogat a Budapesti Őszi Fesztivál honlapjára, illetve megnézi a kisfilmeteket, akkor leginkább hangulatokkal, életérzésekkel találkozik. Miért volt szükséges átformálni, újra kitalálni a fesztivál arculatát?
– Az elmúlt években megszokotthoz képest megváltozott a fesztivál mögött álló tulajdonosi háttér, a főváros gyakorlatilag magára maradt a rendezvénysorozat szervezésében, így adott volt, hogy elkezdjünk gondolkozni, milyen irányokba mozduljunk, milyen elképzelések mentén alakítsuk ki a régi-új fesztivált. A legfontosabb szempont talán az volt, hogy tudatosítsuk, ez Budapestről szól, a fővárosban élő és alkotó művészeket, csoportokat kívántuk helyzetbe hozni, hiszen ennek a városnak sajátos hangulatai, arcai, terei, helyszínei vannak, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy kulturális-művészeti találkozások otthonai legyenek. Ugyanez jelenik meg a névválasztásban: érzékeltetni akartuk, hogy a jól ismert Tavaszi Fesztiválunk társrendezvénye a szintén komoly hagyományra visszatekintő Őszi. Tervezzük, hogy a közeljövőben összehangoljuk, egymáshoz igazítjuk a két fesztivált, s a mostani egységes arculat is a kettőjük között lévő kapcsolódást hivatott kiemelni.
– A koncepció az volt, hogy új és szokatlan helyszíneket keressetek?
– Igen, ez volt az egyik szándékunk, az itt és más szlogen is erre utal. Ha megnézed, Budapestnek az elmúlt évtizedben megerősödtek és bizonyos értelemben klasszicizálódtak azok a kulturális terei, amelyek a globális hálózatokba kapcsolódva világszínvonalú produkciókat hoznak el bármikor a magyar közönségnek, de nem rendelkeznek olyan sajátossággal, amely megkülönböztetné más országok más nagyvárosainak hasonló intézményeitől. Ez egyébként szükséges és nemzetközileg is indokolható trend, ugyanakkor érdemes Budapest különleges adottságait is megmutatni, kihasználva a tereit, helyzetbe hozva alkotóit, új lehetőségeket kutatni, új formákat, együttműködéseket ajánlani, amelyek formabontóak, ezáltal közös gondolkodásra is késztetnek. Valamint beemeltünk a programba olyan jóideje sikeres és a maguk szubkultúráiban irányt mutató autonóm kezdeményezéseket, mint az UH Fest, a Tantermi Színházi Szemle vagy a FreeSZFE Egyesület, abban bízva, hogy értékeik a mi közvetítésünkkel szélesebb közönséghez juthat el, alakíthatja a mainstream gondolkodást.
– Élményutakat ajánlotok mindazoknak, akik kíváncsiak a Budapesti Őszi Fesztivál programjaira. Mik ezek pontosan?
– Kilenc élményutat találtunk ki, amelyekkel segíteni szeretnénk az eligazodást a programkavalkádban. Ezek egy része tematikus, másik része pedig az együttműködő négy budapesti kerület kínálatát fogja össze. A kerületek nemcsak helyszínt biztosítanak, hanem a programjavaslatok is tőlük érkeztek, hiszen az ott dolgozó kurátorok ismerik a helyi viszonyokat, művészeti életet és nem utolsósorban az ott lakókat. Az általuk megfogalmazott elképzelések megvalósításához hozzájárulva lesz a BÖF egy nem felülről vezérelt és kitalált, hanem alulról, az alkotó közösségekből is táplálkozó fesztivál. A #margitköz, az #ezerarcújózsefváros, az #ablakabartókra és a #szellemóriásokvára képviselik az egyes kerületekhez köthető specialitásokat.
A tematikus programok közül az #együttmozdulók közös részvételre csábítanak, az #ébrenálmodók a kortárs lét ellentmondásait és összefüggéseit keresik, a #várostbelakók kifejezetten a város köztereire koncentrálnak, új felfedezések és élmények után kutatva, az #egymástépítők pedig a részint már fentebb is említett közösségek munkájába adnak betekintést.
– Érdekes, hogy ciklikusan vissza-visszatér a művészetek azon törekvése, hogy bevonják a közönséget az alkotói folyamatokba, kilépjenek a megszokott formákból. Úgy tűnik, hogy ez nem is annyira magától értetődő…
– Igen, valóban nincs új a nap alatt, de nekünk a jelen pillanatra, a mostani közönségre kell koncentrálni. Ezért is központi eleme a kommunikációnknak a „kortársiasság” fogalma. Itt, élünk, egymás kortársai vagyunk, most kell bevonnunk az érdeklődőket ezekbe a kreatív történésekbe, amire a fesztivál kiváló alkalmat biztosít. Ilyenkor a művészekkel és a közönséggel egyaránt törődünk. Nem mindegy, hogy valaki milyen körülmények között találkozik egy színházi előadással vagy egy koreográfiával, hiszen ez hosszú távon is meghatározhatja az érdeklődését. Hiába merültek tehát fel ötven vagy száz évvel ezelőtt is hasonló avantgárdnak számító törekvések, nekünk most kell megszólítanunk az embereket, s ebben nagyszerű partnerekre találtunk. A Trafó vagy a Jurányi esetében ez nem is szokatlan, de most az Örkény István Színházzal együttműködésben, Bodó Viktor rendezésében is egy olyan soundtrack alapú audiovizuális improvizációs előadás készül, amilyennel ezen a színpadon még nem találkozhatott a közönség.
– Külföldi művészek is fellépnek?
– A járványügyi bizonytalanságok és a korábbinál szűkösebb források ellenére is tucatnyi produkció jön külföldről, őket fogja össze a #welcomeculture élményút. Először lép fel Magyarországon az amerikai-kanadai Viano vonósnégyes , akiket az Esterházy Alapítvány hoz el, és az Örkény Színház másik, Esterházy Péter bemutatójának részleteivel fűszerezik programjukat. De bemutatunk külföldön alkotó, itthon ritkán látható jelentős magyar művészeket: Schilling Árpád és Néder Panni rendezéseit, Fehér Ferenc koreográfiáját. Dante halálának évfordulójáról pedig – többek között – egy olasz illúziószínház Pokol-feldolgozásával emlékezünk meg.
– Jancsó Miklós életműve előtt is tisztelegtek…
– A fesztivál nyitóeseményén filmjei izgalmas és egyedi zenei világát idézzük fel alkotótársai közreműködésével. A FreeSzFE pedig ötnapos rendezvényen járja körül, mit üzen a mának a kevésbé ismert színházi és dokumentumfilmes munkássága. S ha már a nagy életműveknél tartunk, Tandori Dezső és felesége Ágnes hagyatékából nyílik kiállítás egykori lakhelyéhez közel, a Virág Benedek Házban, Mészöly Miklós műveiből válogat Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska estje a Rumbach Zsinagógában, ahol Dukay Barnabás 70(+1). születésnapja alkalmából a zeneszerzőnek kedves, gondolkozásához közel álló művekből válogatva ad koncertet a Budapest Sound Collective és a Szent Efrém Férfikar, Dubóczky Gergely vezényletével.
Az utolsó napon együttműködünk a Budapest Maratonnal, ami a főváros egyik legnagyobb tömegsport rendezvénye. A záróeseményünket a futás útvonalán, a margitszigeti Palackozó udvarán tartjuk, ahol kultúra és mozgás inspirálja egymást, az utcai művészetek, a parkour, a graffiti bekapcsolódási, közös alkotási lehetőséget is nyitnak a fesztiválozóknak.