A BUSH a tavalyi rendhagyó év után október 21-22-én újra megtölti Budapestet a legizgalmasabb kelet-európai előadókkal. A programsorozat egyik kiemelt eseménye Niklas Paschburg fellépése a nemrég felújított Rumbach zsinagóga csodaszép falai között. Az ünnepelt német művész zenéje a klasszikus, az ambient és a pop között lebeg, egyfajta ambient chill-out hangulatot megteremtve. Erről is beszélgettük vele.
– Zenéje a klasszikus és a pop között lebeg, hogyan alakult ki a stílusa?
– Öt éves voltam, amikor közel kerültem a klasszikus zenéhez. Bach, Beethoven és Debussy zenei világa hatott rám a leginkább. Úgy egy évtizeddel később ismerkedtem meg az ambient zenével, Brian Eno egy teljesen másik világot nyitott meg előttem. Később ehhez jött az elektronikus vonal, itt Jon Hopkins művészetét tekintem sorvezetőnek.
– Tanult valaha zeneszerzést hivatalos keretek között?
– Egy holland egyetemen kezdtem alkalmazott zeneszerzést tanulni még 2015-ben, de hamar felismertem, hogy ez nem egészen az én utam. Ekkor már voltak darabjaim és az első felkérések is megtaláltak, ezért úgy döntöttem, hogy a saját utamat járom.
– Hogyan működik a zeneszerzés folyamata?
– Ez egy nagyon személyes dolog. Figyelem magam, az érzéseimet kutatom, amik aztán zene formájában nyilvánulnak meg. Szeretem a természetet, a különleges tájakat. Minden, amit az életben tapasztalok és képes hatni rám, az megjelenik a zenémben.
– Össze tudná foglalni, hogy mi jellemző Niklas Paschburg zenéjére?
– Fogj egy zongorát, egy harmonikát és néhány szintetizátor, vegyíts hozzá sok örömöt, némi melankóliát, és már kész is!
– Volt már Budapesten? Mivel készül a koncertre?
– Még soha nem léptem fel itt, úgyhogy egy régi vágyam válik valóra. A koncerten az utolsó két albumomról hozok egy izgalmas válogatást, és lesznek egészen friss anyagok is. A mediterrán tájaktól egészen az északi sarkkörig szeretném kalauzolni a közönséget. A bensőséges, intim szerzeményektől jutunk majd el egyre elektronikusabb anyagokig.
– A koncertre egy zsinagógában kerül sor. A különböző terek hogyan befolyásolják az előadást?
– Ahogy már említettem, a helyszínek, a tájak folyamatos inspirációt jelentenek. Elsősorban persze az alkotás során, de magán a koncerten is. Fontos, hogy azonosulni tudjak a helyszínnel, ezért mindig ehhez mérten állítom össze a fellépés anyagát.
A templomok, zsinagógák ebből a szempontból mindig izgalmasak. Van előadói szabadságom, sőt improvizálni is szoktam. Most is úgy készülök, hogy az elsődleges az atmoszférateremtés legyen, olyan, ami tökéletesen passzol egy szakrális térhez.
– Milyen feladatok várják a közeljövőben?
– Éppen a harmadik stúdióalbumomon dolgozom, amit hamarosan be is fogok fejezni, januárban pedig egy francia film is elkészül, amelyhez én írhattam a zenei anyagot.
* Az interjút Niklas Paschburg zeneszerző, előadóművésszel Ur Máté készítette.
