Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regénye Mózes öt könyvének szerkezetét követve fikció és mese, folklór és színes történetek keverésével új Genezist teremt, a cigányság Teremtéstörténetét. Bezerédi Zoltán beleszeretett a könyvbe, s annak első fejezetéből, a Genezisből készített színházi monológot. A március 3-án debütáló előadásról Bezerédi Zoltánnal és Kácsor Zsolttal beszélgettünk.
– Hogyan találtak egymásra, kitől jött az ötlet, hogy a regényből színpadi mű is szülessen?
Kácsor Zsolt: Személyesen nem ismertem Bezerédit, ő keresett meg azzal, hogy nagyon szereti a könyvem, előadást szeretne belőle a Katonában. Azonnal igent mondtam.
– A Cigány Mózes, követve Mózes öt könyvének szerkezetét, szintén öt részből áll, melynek az első részéből, a Genezisből készített „színházi monológot”. Így, kiemelve a regény első részét, máshova kerülnek a hangsúlyok is.
Bezerédi Zoltán: Azért választottam a Genezist, mert ez a regény legkerekebb története. Döntően ez a része izgatott, hogyan teremtődik, mi a teremtéstörténete a cigányoknak. Alapvetően csak húztam a szövegből úgy, hogy tartalmilag ne sérüljön.
KZS: Én csak annyit kértem Zolitól, kezeljen úgy, mint egy halott szerzőt. Nem folytam bele a munkába, Zoltán az első részt gondolta színpadra, ez már az övé, ahhoz nekem már nincs közöm. Boldog vagyok és megtisztelő.
– Ez egy különleges Teremtéstörténet, amelyben keverednek az archaikus és modern történetek, a régi és a mai nyelv, a fikció és a valóság. Hány Teremtéstörténet húzódik meg a szövegben?
BZ: Nagyon tetszett benne, hogy fikció, igaz is meg nem is, tetszett az archaikus nyelvből való folyamatos kikacsintása. Olyan drámai erőt érzek a szövegben, amihez nagy kedvem volt, hogy elmondjam.
KZS: Hogy mi mindennek a Genezise? Számomra a cigány-gyilkosságoké. Ez foglalkoztatott, ez indított el, hogy megírjam a regényt, mert a magyar kriminalisztika legsúlyosabb bűncselekményének tartom a 2008-2009-ben a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságot. Ezt akartam feldolgozni. De nem lehetett anélkül, hogy nem ágyaztam volna be egy örök mitológiába azzal kapcsolatban, hogy mindig vannak, akik magukat kiválasztottnak és igazságtevőnek érzik, s mindig kiderül, hogy nem azok.
– A regény drámaiságát, súlyát könnyíti a cigányfolklór, a mítosz, a regény nagyon színes mesevilága, ami a fájdalom mellett a szépséget is megmutatja?
KZS: Amikor megtaláltam hozzá a keretet, Mózes öt könyvét, akkor éreztem úgy, hogy meg tudom írni a történetet. Könyvem minden egyes része ugyanazzal a szóval kezdődik, mint amelyikkel Mózes adott könyvei. A mitológiára való rájátszás hihetetlenül megkönnyítette a dolgomat, mert olyan egzakt dramaturgiai fogásokkal lehetett dolgozni, ami átélhető, amit a néző a személyes élményére tud vonatkoztatni. A cigány-folklór mellett ott a zsidó hagyomány, s az Iliász beemelésével az ókori görögség is. Arany János kifordított eposzának, A nagyidai cigányoknak a szerepeltetésével pedig az áleposzok áleposzát is beleírtam a regényembe. Rengeteg személynevet innen vettem át. Nagyon mély rétegekbe fúrtam le ahhoz, hogy látszódjék, mindaz, ami évezredekkel korábban íródott, ma is ugyanolyan érvényes.
– Az öt könyv mindegyike egyetlen mondat, egyetlen hatalmas mondatáradat. Ez megnehezítette a szöveg megtanulását? A rengeteg szereplőt, hangot, regisztert nem lehet könnyű monodrámában megmutatni.
BZ: Óriási meccs volt a megtanulásánál, hogy hol helyezzem el a hangsúlyokat, a pontokat, ráadásul Zsolt bizonyos dolgokat megzenésített a szövegben, úgyhogy megkértem Kovács Márton zeneszerző kollégámat, hogy írjon hozzá zenét, még jobban kiemelve ezt az egész világot. Egyszerre vagyok mesélő és minden szereplő, nagyon rafináltan, sok színből kell összerakni az előadást. Komoly színészi kihívás.
– Sok érzékenység került bele a műbe, kisebbségi létek, a roma gyilkosságok. Ráadásul a Genezis történetében „lecserélte” a zsidóságot a cigányságra. Bátorság?
KZS: A holokauszt előtt évszázadokkal Nyugat-Európában szervezetten gyilkolták a cigányokat. Megérdemelték, hogy ezt a Genezist megkapják. A cigányság nemzetközi neve, a gipsy Egyiptomból jött, ez pedig rímel a zsidóságnak az egyiptomi fogságból való kiszabadulására. Így könnyen beilleszthető a cigányság teremtéstörténete a zsidó Genezisbe.
BZ: Bátor szöveg, de egy ilyen érzékeny világban, amikor annyi minden megkérdőjeleződik, nehéz látni, milyen lesz a fogadtatása. Nagyon gazdag szellemű könyv, szeretem a szellemességét, a pimaszságát, a fekete humorát. Egyszerre tudok nevetni és sírni rajta.
KZS: Két főszereplő van, az egyik a cigány Mózes, a másik a Megbocsátó Szépasszony, aki isteni szerepet tölt be a regényben.
– Ez a Megbocsátó Szépasszony hosszú haján repítette a cigányságot, akik megijedve a magasságtól, lepotyogtak Magyarországra, a Horthy ligetbe. Erre a helyre deportálták a második világháború alatt a zsidó származású újságírókat. Sokféle emlékállítás is a könyv?
KZS: Csepel sziget Horthy ligete nincs a köztudatban, hogy ott egy deportáló tábor működött, írókat, újságírókat, jogászokat internáltak oda, legtöbbjük Auschwitzban végezte. A mai napig nincs emléktáblája, a Nácizmus Üldözötteinek Egyesületével éppen ezen dolgozunk, hogy ott egy emléktáblát állítsunk.
– Ez Zoltán harmadik önálló estje. Mi izgatja a műfajban?
BZ: Ez úgy van, hogy ilyenkor ott van egy anyag, amit meg kell, hogy szólaltassak. Mindig az anyag érdekel. Zsolt könyvénél az is motivált, hogy már régóta érett bennem, hogy valamilyen cigányságról szóló anyagot megszólaltassak, de sokáig nem találtam olyan szöveget, amiben én is benne vagyok, meg a mű is benne van. Ennél egyértelmű volt, azonnal ráharaptam.
