A március 20-i hangverseny a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Zeneakadémia új együttműködésének évadon belüli csúcspontja.
Az együttes Várdai István vezetésével kurzusokon adta tovább a hallgatóknak a tökéletes zenekari játékhoz szükséges tudást. A legígéretesebb diákok ezen az estén a világhírű kamarazenekarral együtt lépnek fel, Takács-Nagy Gábor irányításával.
Az este folyamán érzelmekben nem lesz hiány, ami már csak annak is köszönhető, hogy a műsorra tűzött három darab közös jellemzője, hogy mindegyik művet a szerzője egy hozzá közel álló vagy egy számára fontos személynek ajánlotta: Chopin az f-moll zongoraversenyt és Scsedrin a Carmen-szvitet a szerelmének, Puccini a Krizantémok című alkotását pedig Amedeo di Savoia-Aosta herceg emlékének.
Elsőként Puccini: Krizantémok című műve lesz hallható. A darab nem mondható fiatalkori kompozíciónak, Puccini már 32 éves, de operái még nem sikeresek, amikor megszületik eredetileg vonósnégyesre írt műve, amelynek két témája megjelenik majd a Manon Lescaut-ban is.
Az elégikus hangulatú darabot gyakran játsszák zenekari változatban, és alkalmanként mint búcsúztató zene hallható, ami nem véletlen, ugyanis egyes források szerint 1890-ben egyetlen éjszaka vetette papírra, Amedeo di Savoia-Aosta herceg emlékére. Érdekesség, hogy a herceg édesapja 1861-től az egyesített Itália első királya volt II. Viktor Emánuel néven.
Ezt követően Chopin f-moll zongoraversenye csendül fel. A mű 1829-30-ban keletkezett, Chopin ekkor csak közel 20 éves volt és nem sokkal azelőtt tért vissza Bécsből. A darab bemutatójára a varsói Nemzeti Színházban került sor, 1830. március 22-én, nagy diadalt aratva.
A zeneszerző munkásságára nemcsak a társadalmi pezsgés hatott ihletőleg, hanem az ünnepelt varsói énekesnő, Konstancja Gladkowska iránt érzett szerelme is. Az utókor szerint az f-moll zongoraverseny Larghetto tételének az asszony volt a múzsája, ezért szólt neki az első ajánlás. Amikor azonban 1836-ban nyomtatásban is megjelent a három tételes versenymű, a címzettje már Delfina Potocka grófnő volt, akinek párizsi szalonjában a zeneszerző is többször megfordult, de a dedikáció a korabeli pletykák ellenére sem volt több, mint gáláns hódolat. Az emelkedett hangulatú első tételt az a bizonyos lírai vallomás, a Larghetto követi, végül a táncos ritmusú, sodró lendületű zárótétel koronázza meg a darabot.
Fejérvári Zoltán zongoraművészi egyénisége tökéletes Chopin-tolmácsolást ígér. Fejérvári rendszeresen koncertezik Európában és az Egyesült Államokban, játszott szólistaként a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Verbier Fesztiválzenekarral és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is több alkalommal lépett már fel.
A koncert második felében a zenetörténelem talán legsikeresebb átiratából egy változat, Bizet Carmenjének vonósokra és ütősökre komponált szvitje hangzik el, Rogyion Scsedrin tollából. A balettzene a zeneszerző felesége, a világhírű balerina Maja Pliszeckája kérésére született meg, és a híres koreográfia 1967-ben a moszkvai Bolsoj Színházban bemutatásra is került. Bár ovációval fogadta a közönség, nem sokáig lehetett műsoron, a hivatalos indoklás szerint túl erotikusnak tartották, ezért betiltották. Később a szvit több változata világszerte rendkívül népszerű lett.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva.
