Paweł Zalejski lengyel hegedűművész a világ élvonalába tartozó Apollon Musagète Quartet elsőhegedűse, Ariel Barnes kanadai csellóművész pedig maga gondoskodik művészi határainak tágításáról azzal, hogy barokktól a modern darabokig bármit eljátszik. A két zenész Sztojánovits Andrea médiaművésszel együtt ünnepli a különféle kultúrák, nemzetiségek és művészeti ágak gyümölcsöző egymásra találását. A Magyar Zene Háza Nomadic Spirits elnevezésű március 24-i koncertjének ötletgazdáját, Paweł Zalejskit kérdeztük.
– Főleg kamarazenészként dolgozol. Miért választottad ezt az irányt?
– Számomra nemcsak az kamarazenélés, ha vonósnégyesezek, hanem az is, ha zenekarban játszom, operaprodukcióban lépek fel, vagy éppen színészekkel dolgozom együtt. A tanulmányaim alatt mindent kipróbáltam, amit csak kezdeni lehet a hegedűvel, és annyira élveztem az összes műfajt, hogy nem tudtam volna választani közülük. Ezért döntöttem úgy, hogy sokféle projektben részt veszek majd, de ugyanezzel a tág, kevésbé szokványos értelemben vett kamarazenei megközelítéssel.
– Mi jelentette a fő inspirációt a Nomadic Spirits elnevezésű koncerthez?
– Két fő inspirációs forrás járult hozzá a projekt megszületéséhez. Az egyik, hogy mindig is akartunk Ariellel egy duókoncertet. Régóta játsszunk együtt, és már három éve dolgozunk Beethoven zongoratrióin, ami még jobban összekovácsolt minket. A másik, hogy hátterünkből adódóan mindkettőnknek van valamiféle tapasztalata arról, amit ebben a projektben nomád szellemnek neveztünk el. Számunkra nagyon fontos, hogy ne csupán összeállítsunk egy koncertprogramot, de legyen mögötte egy olyan koncepció is, amivel konkrétabb üzenetet adunk át a közönségnek. Jó ötletnek találtuk, hogy ezt a nomád tapasztalatot dolgozzuk fel valamilyen formában.
– Mit jelent számotokra ez a nomád tapasztalat egészen pontosan?
– Szerintünk a nomád szellem egyénenként változó mértékben, de alapvetően meghatározza a művészek szerepét és létmódját. Állandóan szomjazunk arra, hogy újabb és újabb műveket hozzunk létre, és a feladatainkon keresztül fejlődjünk. Folyamatosan mozgásban vagyunk, fizikai és lelki értelemben is. Én például lengyel vagyok, Ariel viszont Kanadában született. Néhány különböző állomás után jelenleg mindketten Németországban élünk, ugyanabban a városban, de nem tudhatjuk, hogy ez végleges letelepedés-e. Hajt valami belső energia, hogy keressem a következő koncertlehetőségeket és tapasztalatokat, alkossak, művészileg soha ne ragadjak egyhelyben. A nomád népeknek megvan a maga életstílusa és zenei, zenélési stílusa is, amelyben nagyon nagy szerepet kap a szabadság élménye. Sőt, Oroszországban élnek olyan csoportok, akik soha nem maradnak tartósan ugyanazon a helyen, mert úgy hiszik, hogy akkor könnyebben az ördög markába kerülnek. Nekünk, művészeknek is állandóan haladnunk kell tovább és tovább.
– Hogyan választottátok ki a darabokat, melyeket játszani fogtok?
– Kodály duóját mindig is szerettük volna eljátszani, ez jelentette a kiindulópontot. Olyan darabokat kerestünk mellé, amelyek szerintünk megfelelő megvilágításba képesek helyezni Kodály zenéjét. Schulhoff duója teljesen ismeretlen, de nagyon magas minőségű. Honegger műve pedig mintha ugyanazokat a zenei elemeket mutatná be, csak más oldalról.
– Ezen a koncerten egy médiaművésszel működtök együtt. Vettél már részt hasonló projektekben?
– Nürnbergi együttesünk, az Ensemble Kontraste is gyakran szervez ilyen eseményeket. Mindig élvezem, ha más művészeti ágak képviselőivel dolgozhatok, mert rendkívüli mértékben gazdagít. Az ilyen együttműködésekbe csak nyitottsággal és kalandvággyal érdemes belefogni. Úgy tapasztaltam, ha a koncert alapötlete tisztázódott, ha már tudjuk, mit szeretnénk mondani a közönségnek, akkor akárhány irányból, bármilyen művészeti ág felől meg lehet azt közelíteni. Nem ezen múlik, hogy érthető lesz-e az üzenet, hiszen a művészet szellemi szinten az emberiség egyik legerősebb kapcsolatteremtő eszköze.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva.
Az interjút Paweł Zalejski hegedűművésszel Molnár Fanni készítette.
