Az idén 60. születésnapját ünneplő Mocsári Károly október 17-én Dubóczky Gergellyel és a Concerto Budapesttel közös koncerten tiszteleg a 70 éve született Kocsis Zoltán emléke előtt a Pesti Vigadóban. Liszt összes zongoraversenyét előadják.
„Hatvanadik születésnapomra szeretném magam és a közönséget meglepni a hozzám legközelebb álló zeneszerző, Liszt Ferenc zongoraversenyeivel, egyúttal adózva a számomra legnagyobb zongorista, Kocsis Zoltán emlékének, aki az idén lenne hetvenéves” – ajánlja a közönség figyelmébe különleges koncertjét Mocsári Károly, aki még a Zeneakadémián kötött életre szóló barátságot Kocsis Zoltánnal.
Mindketten kitüntetett figyelmet szenteltek Liszt Ferenc műveinek, és erről tanúskodik ennek az ünnepi hangversenynek a programválasztása is: a két nagy zongoraverseny, az Esz-dúr és az A-dúr koncert mellett megszólal két emblematikus darab, amelyekben ugyancsak a zenekar és a zongora összjátéka kerül a középpontba.
Egy pisai freskó hatására íródott a Haláltánc, melyen szerzője több mint másfél évtizeden keresztül dolgozott, mígnem 1865-ben a közönség elé került. Az egyik legismertebb gregorián téma, a Dies Irae motívumára épül, ami számos zeneműben tér vissza Berlioz Fantasztikus szimfóniájától Rachmaninov Paganini-rapszódiájáig.
Különösen virtuóz, az előadót alaposan próbára tevő kompozíció, akárcsak a népi dallamokat idéző Magyar fantázia, melyet 1853-ban mutattak be Pesten, Erkel Ferenc vezényletével és Liszt későbbi veje, Hans von Bülow szólójával.
Mocsári Károly
Már tízéves korában felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémia kivételes tehetségek előkészítő tagozatára, mint kivételes tehetségű növendék. Első önálló zongoraestje 12 éves korában volt a Zeneakadémia kistermében. Már 16 éves korában rendes főiskolai hallgatója volt a Zeneakadémiának a Zongora Tanszakon Nádor György tanítványaként, és ugyancsak ekkor lett második díjas a barcelonai zongoraversenyen. 18 évesen a nemzetközi Liszt-Bartók zongoraversenyen kapott különdíjat. 21 éves korában szerzett zongoraművész diplomát. Nemzetközi karrierje 1984-85-ben kezdődött, miután megnyert számos nemzetközi zongoraversenyt (Terence Judd /London/, majd Barcelonában, Athénban és Montrealban a Van Cliburn- és a Rubinstein-versenyen).
Ösztöndíjjal folytatta tanulmányait a Curtis Intézetben Jorge Boilet-nél /Philadelphia/ 1985-86-ban, valamint Yvonne Lefébure mesterkurzusait is látogatta. 1985-ben a Cziffra-alapítvány ösztöndíjasa volt. Azóta több jelentős zenekar hívta meg szólistájául, így az Új-Zélandi Szimfonikusok, a Manchesteri Hallé Zenekar, a Londoni Philharmonikusok, a Berlini Rádiózenekar és a Budapesti Fesztiválzenekar. A világ vezető karmestereivel szerepelt és szerepel együtt. Koncertműsorain főleg Liszt Ferenc szerzeményeivel szerepel.
