A HERBSTGOLD Fesztiválon a kamarazenének hagyományosan kiemelt szerep jut. Már-már az is hagyományosnak mondható, hogy minden évben legalább egy neves és egy feltörekvő vonósnégyes játékát élvezheti a nagyközönség. Így lesz ez idén is. Szeptember 19-én, hétfőn a francia Quatuor Ebene vonósnégyes fellépésével folytatódik a fesztivál Kismartonban.
Műsorukban Joseph Haydn egyik legkedveltebb, a Nap-kvartettek sorozatba tartozó D-dúr vonósnégyese után Janáček, Tolsztoj Kreutzer-szonátája nyomán született, 1. vonósnégyese csendül fel. Tolsztoj művében Beethoven híres hegedűszonátája egy önző és rideg féltékenységi roham szimbolikus kirobbantója, amely belehajszolja a férjet hűtlennek vélt felesége meggyilkolásába.
Leoš Janáček 1923-ban komponált művének alkotásakor a zeneszerzőt kevéssé érdekelte Tolsztoj házasságtörés elleni morális prédikációja, fenntartás nélkül az önmaga hibáján kívül a férfiak által tárgyként kezelt asszony oldalára állt.
„Egy gyötrődő és kimerült szegény nőt képzeltem el, épp olyat, mint amelyet Tolsztoj novellája, a Kreutzer-szonáta ábrázol” – írta a komponista.
Brahms zárásként felcsendülő, 3. (B-dúr) vonósnégyesével egy előre megkomponált keretbe helyezi Janáček izzó zenéjét a híres francia Quatuor Ébène vonósnégyes. Johannes Brahms 1873-as, az op. 51 sorozatba készült két, az a-moll és a c-moll vonósnégyeséhez két év szünet után, harmadikként komponálta meg a B-dúr op. 67 vonósnégyest is – amelyben Haydn mintájára „szinte mámorosan élvezi ki harmónia és hangvezetés rendkívüli elszántságát és kérlelhetetlenségét, miközben könnyedén megőrzi a játékosság hangnemét és a laza, látszólag improvizatív beletörődés gesztusát”. (Ludwig Finscher).
Kedden este a Herbstgold Fesztivál művészeti vezetője, Julian Rachlin hegedűművész kamarazenészi szerepében mutatkozik be felesége, Sarah McElravy brácsaművész és barátjuk, Boris Adrianov, csellóművész oldalán, műsorukban a Goldberg-variációk vonóstrió átiratát adják elő. A közkedvelt legenda szerint Hermann Carl von Keyserling gróf, a drezdai udvarban szolgáló orosz követ rendszeresen magához rendelte Johann Gottlieb Goldberg csemballóművészt, hogy az Bach zenéjével álomba ringassa őt.
Az igazság ezzel szemben az, hogy Bach ezeket a variációkat „a műfaj szerelmeseinek szórakoztatására” írta, és ezzel addig nem sejtett magasságokba repítette ezt a néhány ifjúkori műve után saját maga által is mellőzött, kellemes szórakoztatást ígérő műfajt. A harminc variációt olyannyira átszővik az ellenpontozásos bravúrok, hogy mind a hallgatósággal, mind pedig az előadóval szemben a legmagasabb követelményeket támasztja. Elaludni? Az ember nem lehet elég éber ahhoz, hogy a Goldberg-variációkat teljesen befogadja! Dmitrij Szitkovetszkij találó vonóstrió átirata még plasztikusabbá varázsolja a művet, az est szenvedélyes kamarazenészei pedig empátiával és szenvedéllyel világítják át a hangok szövevényét.
A fiatal, feltörekvő vonósnégyest a Wigmore Hall Vonósnégyesverseny idei győztese, a Leonkoro Quartett képviseli a Herbstgold Fesztiválon, tagjai szeptember 25-én, vasárnap délelőtt Mozart és Schumann zenéjével mutatkoznak be az osztrák közönségnek. Az együttes években kevés, díjakban azonban gazdag történetében ez a legújabb elismerése. A formációt még csak 2019-ben alapította Berlinben, a hegedűművész Jonathan és a csellóművész Lukas Schwarz testvérpár, Amelie Wallner hegedűművésszel és Mayu Konoe brácsaművésszel, de máris számos díjat tudhatnak magukénak. A kvartett neve, Leonkoro, eszperantóul oroszlánszívűt jelent, ami Astrid Lindgren két testvérről szóló gyerekkönyvére, az Oroszlánszívű testvérekre utal.
Mozart hat vonósnégyessel reflektált barátja, Haydn Orosz vagy Hajadon kvartettek néven ismert művére. Ennek a sorozatnak az első darabját, a G-dúr kvartettet 1782 szilveszterének napján fejezte be Mozart, amelynek megszületését Haydnnek szóló ajánlásában „frutto di una lunga, e laboriosa fatica“, azaz „hosszú és fáradságos munka gyümölcseként” emlegeti. Schumann Mozarttal szemben 1842-ben pár hét leforgása alatt vetette papírra az op. 41 sorozat három kvartettjét, amelyeket Felix Mendelssohnnak ajánlott, bár előtte szorgalmasan tanulmányozta Haydn, Mozart, de mindenekelőtt Beethoven, valamint Mendelssohn vonósnégyeseit. Azzal pedig, hogy A-dúr vonósnégyesében röviden még Johann Sebastian Bachot is felidézi, teljessé teszi a nagy elődök sorát.