Az eljegyzési gyűrű elődjeit már az ókori Egyiptomban is hordták. Ám az első, valódi eljegyzési gyűrű átadása mégis csak 1477-re tehető. Elköteleződésünk záloga régebbi, mint hinnénk, és mindig idomult az adott korhoz. Tarts velünk egy rövid időutazáson!
Az ókori drótoktól a középkori gyémántberakásig
Az ókori egyiptomiak még úgy hitték, a bal kéz harmadik ujjától fut egy ér, amely egyenesen a szívünkhöz vezet. Ennek nyomán a szerelem szimbólumaként a középső ujjukra tekerve egy drótot hordtak. Ez rendkívül messze esik a ma ismert, stílusosabb gyűrűválasztékoktól. A karikagyuru.hu webshopjának eljegyzési gyűrűit nézegetve például egészen biztos, hogy nem egy kopott fémdarab jut az eszünkbe. És az is, hogy a szebbnél szebb darabok között minden hölgy megtalálhatja a stílust, ami őt képviseli.
A középkorban ugyanakkor már elkezdtek közelíteni ahhoz a gyűrűformához, amit mi is ismerünk. A korábban már említett, 1477-es gyűrűt Ausztria főhercege, Maximilian adta Burgundiai Máriának. A kérdéses darab aranyból készült, és a főherceg nevéhez illően “M” betűt kirakó, apró gyémántok díszítették.
Shakespeare szonettjei és a viktoriánus romantika
Kevesen tudják, de Shakespeare korában a szonetteket nemcsak olvasták: a költeményeket akár bele is vésethették a gyűrűkbe. Sőt: eljegyzési és karikagyűrűkre való utalások a nagy angolszász költő színdarabjaiban is megjelentek. Az 1500-1700-as években élt egy olyan szokás is, hogy ezüstgyűrűt kapnak a leendők arák az eljegyzésre, amelyet később aranygyűrűre cseréltek.
Az 1800-as években, a viktoriánus korban aztán teret hódított a romantika. Nemcsak az irodalmi életben és a művészetekben, de az eljegyzési gyűrűkön is a szeszélyes, szentimentális motívumok jelentek meg. Ezek voltak a nyilak, szívek, virágok és a kígyók is. A kor végére pedig a gyémánt is egy elterjedt ékkővé vált, mivel ekkoriban rengeteg új lelőhelyét találták meg Dél-Afrikában. A hat karmos “Tiffany-foglalat” pedig még inkább megmutatta, kiemelte a gyémánt szépségét.
Az eljegyzési gyűrű jelene és jövője
A korai huszadik században, az Edward-korban széles körben is elfogadottá, elterjedtté vált. Az 1920-30-as évek gyűrűire az art déco irányzat, az 1940-es évekre pedig a feltűnő formák voltak a legjellemzőbbek. A későbbiekben – többek között – Audrey Hepburn egymás mellé húzható, különböző színű gyűrűi, valamint Diana hercegnő zafírköves eljegyzési gyűrűje vált ikonikussá.
Ma már nem lehet kiemelni egyetlen trendet, amelyet mindenki követne. Az viszont biztos, hogy az egyköves, szoliter eljegyzési gyűrűk sikere töretlen. A jövő pedig – bár megjósolhatatlan – valószínűleg a fenntartható anyagoké – mint az újrahasznált arany vagy a mesterséges gyémánt – lesz.
